Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
41 által mentői előbb útja veszszen; az is nagyon kívánatos, hogy az egyszer megválasztott tudományszakot az ifjú abban ne hagyja, ne hogy az állhatatlanság vagy sokba-fogás miatt rajta is valósúljon a mondás: „a ki sokat markol, keveset szorítén azonban bizton hiszem, hogy ha a szülők isteni tekintélyükhöz emberit is csatolnak, vagyis ha az életbölcse- ség sugalta szó és tett hatalmával, az elméhez és szívhez szóló rábeszélés és erényes példa befolyásával végzik feladatukat ; gyermekök lelke világában beáll azon boldogító állapot, mely után csak ohajtozunk a lyoni franczia kath. tudomány- egyetem széplelkű rectorával: „Azon napon, melyen e két élő erő, az imádság és tudomány, együtt működve, a fiatal ember szellemének és szivének kifejtésén együtt munkálkodva összhang- zatosan mind ezt, mind amazt hatalma legmagasb fokára emelné: ez a nap az egyháznak diadal, — a hazának dicsőség— napja lenne. Ez megvilágítaná egyszersmind a tudománynak és hitnek, az igazságnak és az erénynek állandó, termékeny és dicső szövetségét; ez lenne magának az Isten országának napjak1 (Guiol, Id. ff»., 87—8. 1.) Midőn ez élet-rend keretébe foglalandónak jelezzük a barátságot is Ciceró azon mélyreható jó tanácsának átgondolásával és követésével: „Amidtia, nisi mler bonos, esse non potestil; midőn a nemesb czélú társaságok fölkeresését, a tiszta, józanúl vidám mulatságokban való részvételt már csak azért is, nehogy az elme, a túlfeszített húrhoz hasonlóan, rugékonyságát a szakadatlan munkálkodásban elveszítse, jó lélekkel javaljuk: nagyjában elmondottuk azt, mit a nevelésnek e harmadik, vagyis legmagasabb fokáról e szűk határok közt mondhattunk. íme a családi nevelés feladata! Vessünk még egy pillantást családi nevelésünk jelen állapotára s különösen azon bajokra, melyek annak sikeres eredményét megbénítják, meggátolják. Minden téren, minden irányból visszhangzik társadalmunkban a szózat: „a tekintélyek kora lejártEgyik tábor szinte phreneticus örömmel hangoztatja e phrasist, míg a másik nem ejtheti ki azt, a nélkül hogy fájdalmas sóhaj ne emelkednék föl szívéből. És, sajátságos, hogy ha állapotain-
