Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
40 im. íme, es az, mit meghatottságtól reszketve, az árnyék nélküli fényben magam előtt lebegni látok!“ (Bougaud, A kereszténység és korunk. Ford. Dobos és Spelt, 1881. I. k. 32. 1.) De ha így áll a dolog, a mint így áll: önkényt következik, hogy nem holmi deisticus sophisraák, milyeneket a Legouvé-féle szülők vallanak és gyermekeiknek ajánlanak (L. Id. »I., II. k. 67. s köv. 1.); nem holmi naturálisticus, matéria - listico-pantheisticus elméletek, melyeket napjaink kiégett szívű nagy tudósai vallanak: hanem csak a positiv kereszténység igazságai s az ezek nyomán fakadt érzelmek szolgálhatnak középpontjáúl a fiatalember napirendje vallási részének. Avagy szégyenünkre válhatnék, ha az oly lelki olvasmányokkal való foglalkozásban, minők az „Isten követéséről,“ a „Philothea,“ a „Levelek a felsőbb katholicismusról“ stb. czí- mű művek, a Lacordaire , a Felix atya-féle beszédek, — apáink példáit követni igyekeznénk! Pirulhatnánk azon, ha gyónni, áldozni menve — kereszténységvédő, pogányverő elődeink nyomdokain járni törekednénk! Nem azt mondjuk, hogy az ily vallási tevékenység gép- és kényszerű mozzanatként foglaljon részt a fiatal ember életében ; de azt, igen is, mondjuk, hogy az ekkép megismertetett, majd önkényt elfogadott irány és cselekvés megtermékenyíti a szívet; mert ebből fakadnak azután azon nemes érzelmek vagy, mint az írás mondja, azon nagy gondolatok, melyek megvilágítják az elmét, s melyek a szellemi munka szeretetében és végzésében is el nem homályosúló vezércsillagokként ragyognak előttünk. Az ily irányú fiatal ember a nappalnak legnagyobb részét a munkában, a tudományos ismeretek megszerzésében annál szívesebben tölti; mert az általa választott tudomány- szakban is azon örök Igazság visszfényét látja, melynek, mint örök ragyogású napnak, elménkbe szakadt sugárszála csak akkor önti el azzal a megnevezhetetlenűl harmonicus derűvel lelkeinket, ha azzal nemcsak találkozik, hanem állandó egye- sűltségben is van. Az emberi gyarlóságra való tekintetből jó lesz ugyan a szülőknek azon lenni, hogy a foglalkozásnak, a tanulmányoknak terve, rendje mennél előbb megállapíttassék, hogy az indolentiának, melyre úgy is annyira hajlandók vagyunk, ez
