Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
38 Annál szükségesebb ily rendnek megállapítása, a mily bizonyos, hogy az ily rend szerint való foglalkozás hiánya okozza azon elszomorító tüneményeket, miszerint a legkiválóbb családok fiatal sarjai, ha ily rend szerint való munkálkodáshoz nem szoktak, a henyélésnek, semmit-tevésnek vagy, mi ennek rendesen következménye szokott lenni, a bűnnek adják magukat. Mert örökre igaz marad az a latin közmondás: sOlium est pulvinar diaboli Avagy miben találja alapját azon megdöbbentő tény, hogy nem fogy, hanem növekszik azon fiatalaink száma, kik fásultságukban, blazírtságukban annyira mennek, hogy zsibbadtságukból, letargiájukból nem birnak fölemelkedni egy- egy nagy eszme, gondolat iránt való lelkesedésre, még ke- vésbbé bírják magukat elhatározni annak valósítására? Mi az oka annak, hogy akárhányan vannak fiatalaink között, kiket — feledve a Széchenyi-féle maximát: „öreg fő fiatal váltakon“ —- dermedtségükből legföljebb a sportnak egy-egy neme, mint: kutya, ló, vadászat, agarászat, bál, lakoma, eszem-iszom s teff. tud csak fölébreszteni!? Nem folytatjuk tovább. Fájdalmunk csak növekednék, ha tovább foglalkoznánk e szomorú tünemények fölött való elmélkedéssel. De azon meggyőződésünket nem hallgathatjuk el, hogy fiatalságuuk ez elszomorító jellemvonása abban gyökerezik, hogy nem ismeri, nem is akarja ismerni és gyakorolni a napi-rend szerint megállapított munkát, foglalkozást; nem ismeri az idő megbecsülhetetlen értékét s következőleg, hogy e leverő állapotoknak végét csak akkor remélhetjük, ha, bár önmegtagadással is, visszatérünk a Salamon-féle bölcse- séghez: „ mindennek megvan a maga ideje.'1 Természetes, hogy e napi-renden belül az Isten, min- magunk és embertársaink iránt teljesítendő kötelességeinknek egyaránt helyet kell foglalniok; a szívnek és észnek a maguk táplálékát egyformán meg kell találniok. Szinte látni vélem azt a gúnyos mosolyt, mely az úgynevezett „erős“, „szabad“ szellemek ajkai körűi játszadozik azon javaslatom hallatára, hogy e napirenden, illetőleg terven belül az első hely a jámborságot illeti meg. Hiszen a virág, mely hajnalban kinyitja kelyhét; a madárka, mely kora viradatkor hangicsálva az ég felé emelkedik, — mintegy ar
