Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
34 nyegetnek ; midőn az Istennek, emberiségnek, hazának, családnak az ifjúban rejlő legszentebb javai koczkán forognak; midőn a dúsan virágzó, gazdag gyümölcsözéssel biztató sudár csemete életét a rossz társaság samuma a kiszárasztás, kiölés veszélyének teszi ki. Ily pillanatokban, midőn reményeik valósúlását, fáradalmaik jutalmát várnák gyermekeik magasra törő gondolkodásában, főnkéit érzelmeiben, hőslelkü elhatározásaiban, tetteiben : maradhatnának-e hidegen, vesztegelhetnének-e tétlenül azok a szülők, kiket Isten gyermekeik természetes kalaúzaivá és, mint Tábiás fiának Rafaelt, őrangyalaivá rendelt ?! Nem. Sőt, ellenkezőleg, ekkor tűnnek föl az atyák előtt a nagy keresztény atyák alakjai; az anyák előtt az önfeláldozó anyák magasztos példaképei: a Nonnák, az Anthusdk, kik az önmegtagadás útján szinte netovább-ig mennek, csakhogy Nazianzikat, Kryzosztomokat ajándékozhasanak Istennek és az emberiségnek. Az ily szülők, kik átérzik kötelességeik fontosságát, nem fogják a már-már divattá vált szólásmódot hangoztatni: „hadd forrja, hadd tombolja ki magát,“; ellenkezőleg, ekkor emelkednek feladatuk legmagasb színvonalára, ekkor hatványozó- dik meg tevékenységűk, ekkor vesz tekintélyök, jellemük ma- gasb, fensőbb, ünnepies kinvomatot. a Ekkor kell az ő legélénkebb gyöngédségüknek, ha különben maguk nyugtalanok volnának is, nyugodtunk, méltónak, kitartónak, tűr elmosnék lennie. Ekkor kell odaadó szeretőtöknek, gyöngéd kíméletüknek, találékony szer etetőknek ezen. a jóra és a rosszra egyaránt egész lelkesedéssel hajló kor iránt megkettőződnie, hogy azt segítségükkel támogassák, hogy azt az észre és erényre zúdult har- czokból győzelmesen kiemeljéku. (Dupanloup, Id. m., 234 —5.1.) Igen, midőn a függetlenség vágya úgy szólván magának mindent alárendelni törekszik, midőn az egyéniség érzete annyira túltengésbe, féktelenségbe csap, hogy egyrészt hatástalan marad a parancs, másrészt már-már bukás szélére jut az erény: ekkor, épen ekkor kell a szülői tekintélynek közbe lépnie, hogy az ő gyöngédségével, nyúgosztaló türelmével, csillapító kíméletével, szelídséggel vegyes szilárdságával megmentse a veszélybe jutott ártatlanságot, visszatartsa az örvény torkától az abba már-már beszédűlőt.
