Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
23 val, anyai szíve titokkal teljes találékonyságával; lelke föl- érzi és bámúlatos tapintattal kielégíti a gyermeki élet első és legfőbb szükségeit; beoltja leikébe a jámborság első áldásos elemeit. Az igazi atya pedig akkor érzi magát boldognak, ha gyermeke gyönge értelmének fejtegetésével foglalkozhatik, ha első lépteit vezetheti, ha első hajlaudósságait az erény útjára irányozhatja, ha első tetteit, erőfeszítéseit, az erkölcsi életre kalauzolhatja. Az ily atya, ha gazdag sem érzi magát fölmentve gyermekével szemben azon kötelességek alól, melyek teljesítésének tudata többet ér neki a világ minden gazdagságánál. Ha hivatalos elfoglaltsága van, sem mulasztja el azon kötelesség teljesítését, melyet a hivatalok e legfönségesbiké- nek természete — a nevelés tekintetében mulaszthatatlanúl reá ró. Az ily szülők, még ha fiatalok, sem engedik meg maguknak, hogy hivalgó mulatkozásokra fordítsák azt az időt, melyet tőlük a legdrágábbnak, gyermekűknek, nevelése követel. Nem, mert teljes tudatában vannak kötelességüknek ; mert általérzik, hogy a gyermek olyan, mint a repkény, mely csak rajtok és általok egyenesedhetik, fejlődhetik magasra, általok és belőlük meríthet egészséges testi és lelki táplálékot. Az ily szülők, ismervén gyermekök ártatlan, romlatlan lelkét, mely, hogy Legouvé szép szavaival éljek „olyan, mint az a hangszer, melyet rosszúl hangolni soha sem lehet; hasonló a hangvillához, mely a legkisebb ütésre megadja a valódi hangot és figyelmeztet bennünket, hogx mennyire eltértünk tőle“ (Atya és fiú.. A. k. 110. 1.): magukra vonhatnák-e a szörnyű vádat, hogy hanyagságuk, gondatlanságuk által akár közvetve akár közvetetlenűl önmaguk rontották meg a gyermeki léleknek amaz égi összhangját, mely magának Istennek és az ő angyalainak csak édes örömet okozott ? Nem, sőt egész életöket úgy intézik, hogy a gyermek annak láttára csak épülni, csak ne- mesűlni tudjon. S a szülőknek e szent hivatása és mély kötelesség-érzete akkor sem szűnik meg, midőn gyermeküknek második, jobban mondva, nyilvános neveléséről van szó ; sőt inkább, mert azon helyes meggyőződésben élnek, hogy a magában véve legjobb nevelés is hiányos lehet, ha az a szülők jogos befolyása nélkül történik — erejükből telhetőleg azon vannak, hogy mind az iskolá
