Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

39

ó- és újkori remekírókon előbb a gondolatok kifejezésének világosságát, helyességét és szabatosságát tanulnák el, és utánoznák előbb őket, mielőtt a szabad szárnyalásra bíznák magukat, vagy a komoly arcú kritikának nád-paripájára ülnének Főszabályul kellene oda állítani az önképző körök elé: soha meg nem elégedni az elért alaki tökélylyel, hanem azt kívánni, hogy ez az érzés hatása alatt folyton magasabbra emeltessék; a mi természetesen nem úgy érhető el, ha minden héten uj tanulmány lát napvilágot, hanem hogy az elkészített vagy felolvasott darabok többször revisió alá vétetvén, újra és újra átdolgoztatnak. De sok fáradság és rábeszélés kell még oda, hogy a kezdő fiatalok az irói mesterség elemi tanulását és az utánzást föléje tudják helyezni az eredeti látszatnak.

Az itt elmondottakkal még koránt sincs az önmunkásság tere teljesen kitöltve; sok más egyéb bevonható még ide, csak a körvezető ne kímélje magát a munkától; valamint az irás és szóbeli előadások közötti határ sincs határozottan kijelölve. Különben is, mi képezze a szó és mi az írásbeli feldolgozás anyagát, arra a vezető tanár érzéke fog a legjobb kalauz lenni. Itt elég lesz egyedül a rámutatás, miszerint az előadás mindkét formája között a kölcsönösség megtartassák, nehogy egyik tehetség a másik fölött túlságos fölényt merjen s igy némelyek csak a szó-, mások meg az írásbeli előadások terén fejleszszék aránytalanul erőiket.

Figyelmet érdemel még az önképző köri tagok bíráló működése. Én részemről soha sem tartottam helyesnek, mikor a tagok egymás dolgozataival túlságosan foglalkoztak. Ám birálgassák egymás munkáit bizonyos terjedelemig akár szó-, akár írásban, hanem azon eljárást, melyet egy ily körben tapasztaltam, hol miden dolgozat még a legkurtább vers is, ívnyi kritikát támasztott teljesen elhibázottnak tartom; mert a kezdő kritikusok újat akarván mindig mondani, vagy