Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
40 hamis theoriákba esnek, vagy haszontalan szőrszálhasogatást visznek véghez. Igv a körön kívül legtöbb idejöket ilynemű birálgatásokkal töltik s a helyett, hogy valami okosat tanul- mának, csak kurta keretbe foglalható elmésségöket és ismereteiket fitogtatják. A szóbeli előadásokra van itt még egy megjegyzésem. A tanulók rendszerint azt hiszik, mintha más, mint vers és pedig betanulva, nem is képezhetné annak tárgyát; az igaz, oly hálásat tán egy sem, mint épen ez. Pedig ezen kívül még a szép és művészi felolvasás, szónoki elmondás, magyarázó és tárgyias kifejtés vagy ismertetés, versengés a vitatkozásban, röktönzött előterjesztés mind e körbe tartoznak s a csin, kerekdedség és művészet szempontjából különösen gyakorlandók. Még egy más lényeges dologban is eltérnek a mai önképző körök a régibb ilynemű társulatoktól; abban, hogy ezek főleg a művelődés eszközeit iparkodtak megszerezni, míg a jelenlegiek kiválóan irodalmi bajnokságra látszanak tagjaikat előkészíteni. Be kell ugyan ismernünk, miszerint régebben a körülmények sokkal inkább kényszeritették arra a magyar embert, mint napjainkban. Ha azonban korunk több oldalú ismeretet és mélyebb belátást kíván az értelmiség előkelőbb- jeiben, sürgethető, hogy ifjaink is súlyt helyezzenek az eszközök elsajátítására több élő nyelv megtanulása által, ha már a holt klasszikái nyelvekben épen nem lelnek gyönyörűséget. Erre mindenek előtt az önképzők volnának hivatva. Előttünk vannak az európai nemzetek gazdag irodalmu nyelvei; némelyekre az iskola maga készít elő, másokat a haladottabb tanuló némi útmutatás után önszorgalomból is elsajátíthat. Az önképzőkben azután bizonyos csoportok szerint tökélye- sithetnék magukat forditgatás, társalgás vagy felolvasások segítségével. Mind ez azonban csak úgy lesz elérhető, ha e körök lényegesen megváltoztatják irányukat és nem restel
