Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

47

képző körök célja és eszközei iránt. Könnyű ára azt kimondani : egyesüljetek, fizessetek, küldjétek be hozzánk minden dolgozatot, hogy lapunkat a szünidők alatt megtölthessük; de a kérdésre: mi fontos okból egyesüljenek és fizessenek, a bölcs válasz elmaradt; — hogy is ne, mikor a szerkesztők irány- és eszme nélkül fogtak a dologhoz. Helytelenül okoskodtak, midőn azt hitték, hogy az ifjúság komolyabb része minden szavukra, akár legyen azoknak értelme, akár nem, meg' fog esküdni s hogy jó és oktató könyvek mellett lapjukat más okból, mint curiositásból — és tegyük hozzá, kritikai viszketegbői — olvasni fogja.

Mert kívánjuk ugyan, ámbár kissé kételkedünk — sok legyen az az el nem veszhető anyag, mely napvilágra vár az Önképzőben — mégis sokkal helyesebbnek tartanók, ha ifjaink inkább remekírók vásárlására és olvasására fordítanák a különben is szűkén befolyó pénzt és kimért időt, mint kezdők szárnypróbálgatásainak betüzgetése s megfizetésére. Nem szólok most azon erkölcsi hátrányról, mely a korai szereplést rendesen kisérni szokta; de azt előre is meginondha tóm, hogy e lapból tanulóink vajmi keveset tanulhatnak ; mert a kezdetleges cikkeket legfölebb szerzőik olvassák el még egyszer, a többi pedig majd csak a szerkesztői üzeneket fogja buvárolni. — Hát a munka-felosztás elvét ki ellenőrzi e lapnál? Vagy tán azt hiszik a szerkesztők, hogy ama fiatal óriások — mert van abban a napfényre vergődésben valami különös csábinger — midőn folyvást csak nekik termelnek iskolai kötelmeiket is oly pontosan fogják teljesíteni ? Itthon csak ellenőrizhetők valahogy, de ez lapnál már kivihetetlen.

Készséggel elismerem e lap szerkesztőinek, hogy vannak nagy bajok az önképző köröknél; én azonban ezek orvoslását nem az ifjak egyesülésétől, nem az Önképzőtől, hanem egészen más faktoroktól várom. A tanári kar ügybuzgalma s a tanulók józan felfogása az, mi a létező bajokon segíthet.