Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

46

iránt, hogy lapjok az éretlen és meggondolatlan szeleburdi- ságnak ajtót fog mutatni ? Azt is joggal kérdhetnék a tan- féríiak, van-e arra szükség, vagy átalában mi célja van annak, hogy a középtanodai ifjúság hivatalos orgánummal bírjon ? Vagy komolyan szólva, hiszik-e a szerkesztők, hogy rendezett iskolában az önképző körök nevében más, mint a körvezető tanár vagy a tanodái igazgató hivatalosan szólhat?

Mind ez azonban még bocsánandó vétek volna, — mert hát nem kívánhatja senki is, hogy egy ifjúsági hetilap szerkesztői a neveléstanitás Rendeletek-tárában járatosak legyenek, — csak volna előttök meghatározott és világosan megjelölt cél, mely azt a vállalatot támogatná; — mert az, mi a nagyhangú programmban mint cél van odaállítva: „Egyesüljetek és fizessetek elő lapunkra“, talán még sem cél, hanem csak eszköz valami másra. Vagy tán az az igazi cél, mi a második lap vezérszavában a fiatalság szellemi munkájáról dűlt betűkkel van nyomtstva: „A mi benne el nem veszhető, ne vesszen el hát végképen, ne nyelje el tüstént a felejtés tengere“ ? — Valamennyi társulat teljes tudatával bir a kötelezettségeknek, melyek mintegy szent fogadásra, tetteiben irányadóul szolgálnak; mindegyikben él a szellem, mely őket a szent cél érdekében készti a működésre — mondják a buzgó szerkesztők — de mindjárt hozzá is teszik: — a társulatok külön válva, széjjel szakadozva megsemmisülhetnek ; — azért egyesíteni kell őket, — hogy szilárd magatartásuk által elérjék azon pontot, mely őket a társadalom fénypontjává alakítja, — egyesíteni kell, — nehogy egy lassú, de folytonos halállal, kimúljék e magasztos ügy. —

Szép, kenetes és mély értelmö szavak, melyek az előkészítő osztályban tapsokat is nyernének ; a gondolkodni tudó ifjak azonban megmosolyogták, mert nem tudták kieszelni, miért kellene nekik egy hetilapért öt forintot kiadni, midőn a helyett, hogy tanácsot adna, még az szorul ilyenre az ön