Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
37 nek és a jótékony enthusiasmust huzamosan táplálják; azután meg bizonyos fokú megengedhető' komolyabb szint kölcsönözve a gymnasiumi ifjúság fejlettebb értelmiségének, kiszorítják onnét azt a sápkóros verselést. A bölcseleti speculatiókkal való tudományos játékot némely önképző körökben túlságosan messze viszik. Tudományos játéknak nevezem, mert mind a tanulók érettségi fokozata, mind a bölcseleti tudományok jobbadán formális részének tárgyalása az iskolában alig képesíthet másra. Leg- fölebb az aesthetika téren való találkozásuk volna megengedhető s itt is csak deductiv módszerben és kellő óvatosság mellett, miután semmi sem ragadja ki oly hamar az alapot a kezdő okoskodó alól, mint a szertelen összegezés és a hamar téveszthető egységesítési pontok. A klasszikái tanulmányok a jelen korban már nem keltenek az ifjúságnál oly érdekeltséget, mint az előtt, s igy a benyomás is sokkal halványabb. A hatalmasan felébredt nemzeti irodalom, magán hordva a kor igényeit s táplálva annak ismeret-vágyát,, mindegyre jobban kiszorítja amazt positiójá- ból. Ennek oka tán épen a jelenlegi iskolák által elfogadott előadási modorban és azon széliében hangzó beszédekben keresendő, mintha a görög és római miveltségnek azon egyoldalú feltüntetése, mely iskoláinkban dívik, elégtelen volna a fejlettebb igények számára. Az okok sokfélék lehetnek és azokat fürkészni neui volna hálátlan munka; — itt egyszerűen annak konstatálására szorítkozom, hogy az önképzőkben az e tárgy körébe vágó munkálkodásnak rendesen igen gyér nyomai látszauak, pedig a szép fejlesztésére jótékonyan ható közreműködést ama nemzetek íróitól eltagadni nem kisebb könnyelműség, mint az ifjúság azon begyökerezett igyekezete: minden áron eredetit teremteni. A természettudományok és ismeretek összesége, a hogy ez az egyetemesség célszerűsége, hasznossága s népszerűsi-