Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

38

tűsének elvén áll, szintén tárgyát teheti az önképzőkört munkálkodásnak s képzésnek. Magától értve, csak oly terjedelemben s kizárásával a részleges kutatásnak, mely a tauulók haladási álláspontjának megfelel, főleg pedig azon utón haladva, mely a világegyetem tárgyi complexumainak törvényességét az öszhang és megegyezés kimutatásával a szépnek a természetben jelentkező feltüntetésére vezet.

A szépirodalmi téren való működést azért nem említem e helyt bővebben, mert ez úgy is elég erősen fel van keltve, s itt a körvezetőnek inkább mérsékelni, mint buzdítani kell.

így a körvezető, tapasztalva a tanulóknál a vett benyomások alatt származott munkálkodási hajlamot s látva a megkezdett irányt, a feldolgozás körül iparkodjék a tartalom és alak között a megkívántaié öszhangot kellő hatálylyal sürgetni. Erre sok ut vezet. Nevezetesen, soha se engedje, hogy az úgynevezett forrás-tanulmányoknál az ismeret terjedelme teherként nehezedjék az alakító tehetségre, azaz hasson oda, hogy a tanulók többet s nagyobb terjedelemben ne dolgozzanak fel, mint a mennyinek teljes átcrzésérc azokat képeseknek véli s követelje mindig a lehető tökéletes szép alakot; — mert hisz e téren úgyis csak ebben áll a fiatalok egész önállósága. Miután pedig az aesthetikai méltatásnak kiválóan remek darabok szoktak substratumul szolgálni, figyelmeztesse a vezető tanár azokat a redős homloku fiatal kritikusokat, kik rendesen szerfelett magasan kezdik, miképp egy kissé mégis csak furcsán hangzik, midőn az irodalom remekei az önképzőkben itélőszék elé vonatnak s nevetséget kelt, midőn fejérvári bicskával készülnek a százados tölgyeket keresztül nyiszálni. Valóban szánandó helyzet, midőn tanulók, kik a középtanoda befejozéséhez közel állva, még anyanyelvűket sem bírják alakilag helyesen kezelni, a nemzet első rangú irói fölött törnek pálezát. Mennyire helyesebb volna ezek részéről, ha a nagy hangú aesthetikai fejtegetések helyett az