Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
32 miüt könnyen érthető, az irogatásra hajlamot nyert fiatal ember azon a téren keresi a tapsokat, a hol azok a legkisebb fáradsággal elérhetők, nem sokat törődik a munka nehezebb oldalával, hanem egyszerűen a külső kitüntetés pálmájáért verseng, s így a helyett, hogy mindenben alaposságra törekednék, megelégszik annak puszta látszatával és többnyire e fiatalkori benyomásokat teszi mérvadókká későbbi pályáján is. Pedig ha valahol, az iskolában kell jó előre szárnyát szegni azon felületes szereplési vágynak, mely szülő-anyja lehet a komoly életpályán teljesítendő kötelmek közti meghasonlásnak. Az önkéntes munkálkodást tehát csak addig lehet mél- tánylani, míg mély erkölcsi meggyőződésen alapul, s azon nyílt szándékból lép fel, hogy fejleszsze a meglevő erőket s nemes fegyvereket nyújtson a későbbi cselekvés számára, de kárhoztatnunk kell, mihelyt a hiú tetszelgés és kiemeltetni vágyás mezében lép fel. Mennyi ily fiatalkori szereplésben a nemes ambitió s törekvés kifolyása, s viszont, mit kelljen, mint szertelenséget, könnyelmű tetszelgést nyesegetni, annak megítélése nem e körökre, hanem a körvezetők tapasztalt ügybuzgalmára bízandó, a kikről méltán feltehető az ifjúság javára szolgáló útmutatás helyes kiválasztása. III. A tartalom és alaknak a tanulókban eszközlendő kibé- kitése képezze egy további feladatát az önképző köröknek; az elsőt a körvezető csak tanártársai közreműködése mellett láthatja biztosítva, az ntóbbinak fejlesztése, nem különben az egyeztetés módja, ő reá várakozik. A mai középiskola nem nélkülözhetvén a szaktudományok bizonyos fokú elsajátítását, azért mi sem természetesebb, mint azoknak némi kultiválása már az önképző körök
