Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

33

ben. Az ezek elé állított végcélnak ily munkálkodás nincs hátrányára, hanem inkább előmozdítására szolgál. Különben is a tapasztalat mutatja, mikép eme körökben a komolyabb színezetre törekvő dolgozatok rendesen a szaktárgyak azon sorozatába tartoznak, melyek az iskolában előadottak közül az ifjak lelkületűre a legállandóbb benyomást teszik, ugyany- nyira, hogy az önképző köri szabad munkálkodás sok tekintetben rámutat az ifjúságnak a szaktárgyakban szerzett ismeretbeli álláspontjára és az ő hajlamaira. A sűrűbben szerkesztett nyelvtudományi, bölcseleti, történelmi vagy szépészeti dolgozatok mindig annak bizonysága, hogy ama szakok iskolai előadói bírtak legvilágosabb behatással a tanulók fejlesztésére.

Az önképző körök munkálkodásának története azt mutatja, hogy a szépészet, történelem, bölcsészet s modern nyelvészet körére esik a legtöbb munka, a mennyiség- és természettudományokra már kevesebb, a műfordítás sok helyen egészen el van hanyagolva, a klasszikus tanulmányok iránt pedig rendszerint legcsekélyebb a helyes érzék és érdeklődés; — a hol végre a vers és selejtes széppróza képezi a főkontingenst, a szaktanítás sikere iránt nem szoktak vérmes reményeket táplálni.

Annak megítélése, mily nemű munkálkodás lehet, bizonyos esetekben a kezdőkre nézve leghálásabb, a vezető tanár egész éberségét s ügybuzgóságát feltételezi. A leghelytelenebb eljárás tehát az, midőn az ifjak e tekintetben egészen útmutatás nélkül állanak; mert ezek rendesen azon utat fogják a legtermészetesebbnek találni, a melyet elődeiknél láttak. Itt azon tapasztalatra figyelmeztetek, melyet egy vidéki gymnasiumban tettem; ennek önképző körében a szóbeli előadásra évek hosszú során át nagy súlyt fektettek, vagyis a deklámálás mesterséget ex professo űzték. A szabad előadás terén, melyet ősi bevett szokás s igy chablon szerint birá3