Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

30

szorgalmi időt illetőleg s intézkedik, hogy a kör összes állapotáról, a tagok működéséről szóló jelentések a körvezetők által időszakonkint beterjesztessenek. Ezen kereten belül a rendezkedés a vezető tanárra bizandó, a ki ismét ezen hatáskörből annyit ruház a tanulókra, a mennyinek megbirá- sára azokat képeseknek tartja. E tekintetben helyteleníteni kell a legapróbb részletekig vitt pedánsságot, mert könnyen fásultságot támaszthat az ifjakban; de félre kell tenni azon nembánomságot is, mely sok helyen c körök fölött lebeg, ha a szabadosságnak nem akarunk utat nyitni.

Nem elég továbbá a puszta irány melletti megállapodás, hanem annak keresztülvitele képezze a tanári kar egyik mel- lőzhetlen kötelmét. Nevezetesen a kör vezetője necsak azt tudja hivatásának, hogy a megnyitó és bezáró gyűléseken illik jelen lennie, sőt törekedjék minden alkalommal odaadó- lag a kör működését irányítani, gyűléseiben résztvenni, azokat vezetni s minden mozgalomról tudomást szerezni; mutassa be tanártársainak az időszakonkint rendezendő nagygyűléseken a legbuzgóbb körtagok munkálkodását; az igazgató ébersége pedig e köröket illetőleg ne legyen kisebb, mint az iskola bármely rendes tanmenete iránt.

E módozatok keresztülvitele után meg kell szűnni az önképző körök ellen hangoztatott panaszoknak, minők: e körök túlterjeszkedő munkálkodása hátráltatja a rendes tantárgyak kellő elsajátítását, egyoldalú képzettséget adnak a tanuló ifjúságnak, a különben is órákkal túlterhelt ifjaktól elveszik a szabad időt, előmozdítják a fegyelem lazulását, a csekélyebb fáradság által megszerezhető kitüntetéssel sokat elvonnak a komoly tanulmánytól s végül, némelyeket korán hozzászoktatnak a szereplési viszketeghez.

A legfőbb haszon azonban mindenesetre az egyöntetűbb eljárásból keletkeznék s abból, hogy a tanoda szellemet tudna felmutatni; s így a kicsinyes, gyakran rósz helyen alkalma-