Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
25 téves felfogást, mintha az ő megerősített alapszabályaik a partikuláris iskolai törvényeknek is fölötte állanának, s mert alkalmat szolgáltatott bizonyos szerepkörök összetévesztésére. A dolog érdemét tekintve pedig oly látszatban tünteti fel az iskolai hatóságot, mintha ennek törvényhozó jogát, melylyel bizonyos fokban nemcsak a részt, hanem az egészet véve is, mindig birt, fölfüggesztette volna és, a mi sokkal fontosabb, ~ különös figyelmet érdemel a hosz- szu gyakorlaton érlelt azon nézet, mely szerint fönt úgy tekintették ezen társulatokat, mintha nagykorúak szövetkeztek volna bizonyos célra, a gymnasiumi hatóságok viszont, mintha nekik semmi joguk sem volna a megerősített alapszabályok fölött; — a mi pedig az ifjúságot illeti, az szentül meg volt győződve arról, kogy az ő megerősített alapszabályai oly ne- bánts-virág, melyhez jogsértés nélkül még a gymnasiumi tanhatóságnak sem szabad nyúlni. Erre különös esetek vannak feljegyezve némely gymnasiumok krónikájában. Pedig a dolog oly egyszerű, mikép bámulnunk kell, hogyan lehetett a legjózanabb paedagogiai kormányelveket ennyire összekuszálni. Tény, hogy minden középtanodai hatóság bir bizonyos fokú törvényhozó joggal az egész iskolát illetőleg, a melynek erejénél fogva mind a tanulmányi haladást, mind a tanulók erkölcsi életét specialis vidéki viszonyai szerint igazgatja, a mennyiben az egyetemes iskolai törvények átalános határozmányok között forogván, a részletezéseket ezen hatóságnak tartották fenn; — s ha vannak az iskolai hatóságok által alkotott törvények, melyek az egész ifjúságot kötelezik, nem lehet belátni, miért kellene az ifjúság egy részének, hogy társulataiban az egyetemes és helyi törvények korlátain belül mozoghasson, felülről s nem az illető tanhatóság által megerősített külön szabályzattal bírni. Azelőtt, midőn sem fönt, sem lent nem voltak tisztában ezen társulatok állásával, még megjárta azon eljárás, habár helyesnek
