Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879

24

va a körvezető tanárnak, látta azokat az igazgató és megerősítette a felsőbb tanhatóság: mi csak úgy eshetett meg, hogy a felsőbb fórumok tisztán az expeditura szabályaihoz kötötték magukat. Szokás volt eleinte, hogy az ifjúság maga választotta a tanári karból az elnököt, mit formális szavazás- sál hajtott végre, — válogatott tanáraiban, mint a vadkörtében. — A legnagyobb hiba pedig mindig a laza felügyeletben volt.

Óhajtandó hogy a serdültebb ifjúság cselekvése számára értelmi fejlettségéhez képest nagyobb fokú szabadság engedtessék egyik-másik dologban; azonban épen ezen szabadság tételezi fel szükségképen a tanhatóság részéről az erősebb szemmeltartást. Nálunk ezt sok helyen nem így értelmezték, hanem megelégedtek a legtöbb esetben a megnyitó és bezáró gyűlésen való jelenléttel s a többire nézve azt gondolták : kormányozzák az ifjúságot az alapszabályok, vagy: majd panaszt emelnek, ha nem tudnak egymással megférni. És ha a körvezetők a dolog könnyebb végét keresve, csak néha-néha tekintettek el a gyűlésekre, szintúgy gondolkozhattak az igazgatók is, a kik, hagyományos szokás szerint, csak az év vége felé szoktak a gyűlésekről tudomást venni, — tisztelettel meg- hajlunk a kivételek előtt — Hanem azért a parádék az év végén vagy egyéb ünnepélyes alkalmakkor, a világ valutására, nem szoktak hiányozni; pedig a kik tudják, mint készítik az ifjúságot a nyilvános parádékra, elmondhatnák, hogy az ifjúság ily ünnepélyességekről vajmi kevés és maradó erkölcsi benyomást visz magával haza.

A mint helytelennek kell mondani e társulatok alapszabályainak keletkezési módját, ép oly incorrect eljárásnak nevezhető azoknak ez időpontig történt megerősítése is; nem mintha a bevett procedura már magában helytelen célra tört volna, hanem egyszerűen, mert következményeiben félrema- gyaráztatott; mert ezen eljárás támasztotta az ifjakban ama