Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
23 lemetlenséget ott okoztak a tanodái igazgatóságnak, hol ezen engedélyezett társulatok első szervezése vagy a későbbi felügyelet-hiány azon hatóságok figyelmét kikerülte. Ki kell azonban emelni, hogy a legközelebbi években e körök igazgatása körül is nagy haladás tapasztalható, azonban nem mindenütt s nem egyforma erély- és kitartással. Csak tekintsünk vissza a hatvanas évek mozgalmaira, és kisérjük figyelemmel ezen köröknek a jelzett időben felszínre került tendentiáit, s meggyőződhetünk, mennyire elütnek azok a mostaniaktól, s mennyire nem voltak a helyesen felfogott tanügyi vezetéssel összeegyeztethetők. E körök története maga a legvilágosabbau szól állításunk mellett, s azt bizonyítja, hogy létezésekről a hivatott hatóságok csak annyiban vettek tudomást, a mennyiben léteztek. Igen sok helyen az önképző, körök elsőleges szervezése — mint fönnebb említve volt — magára az ifjúságra bízatott. Az igazgató megadta arra az engedélyt s többel azután nem igen törődött; némely helyeken azonban még az engedélynyerést is fölösleges dolognak tekintették. Másutt megki- vántatott legalább annyi, hogy a körök alapszabályai az iskolai törvényekkel ellentétben ne álljauak; a legkevesebb helyen képezte az a tanári tanácskozmányok tárgyát — az ösznevelés és tánítás szempontjából — vagy csak oly esetekben, midőn a fennálló társulatok által támasztott kellemetlenségek és zavarok elsimításáról volt szó. Igen természetesnek találjuk tehát, ha az önmagok kormányzatára és vezetésére bizott tanulók tapasztalatlanságukban cifrábbnál-cifrább paragrafusokat cikkelyeztek be az alapszabályokba, melyek azután felsőbb helyre küldettek megerősítés végett, vagy pedig maga az ifjúság szentesítette azokat azon cikkely befűzése mellett, hogy a jövőben alkotandókat szintén ily módon fogja szentesíteni. Ily eset fordult elő nem régen egyik vidéki gymnasiumban; és ezen alapszabályok be voltak mutat
