Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
22 nagyságok még az ily dísztagságot is édes izüoek tartották, s nyakra-főre siettek a megtiszteltetésért köszönő leveleket írni. Nem csoda azután, lia e diszpolgáros körök oly valamit is ambitionáltak maguknak, mi az iskola józan elveivel s a fegyelem fenntartásával sehogy sem volt összeegyeztethető. Még szerencse volt, midőn az igazgatóság vagy a ta* nári testület az eféle üzelmeket hamar észrevette és azokat elfojtani iparkodott; mert ott, hol ez nem történt, később csakugyan keserű ébredés következett be; a jó ügy érdeké - ben elhallgatjuk azokat, A következmény azonban az lön, hogy e köröknek a tapintatlan szervezkedés és helytelen működés miatt épen a tanári karban támadt legtöbb ellenszen- vezője, s hogy sok helyen a későbbi megalakulhatásnak épen a múlt példáin alapult felfogás állott újában. Vannak még mai napság is — s nem kevesen — kik úgy gondolkodnak, hogy ama körök létezése az iskolai fegyelem és rendtartás^ világos hátrányára van. E felfogás, ámbár nem mondható mindenkor jogosultnak, mégsem egészen légből kapott, különösen nem ott, hol az éberség és tapintat az intézetek vezetésében kívánni valót hagy fenn. A magyar gymnasiumok ifjúsága -- és ez dicséretére legyen mondva — nagyobbrészt becsülettudó, jellemes és köny- nyen vezethető. E sorok írója, ki több éven át a magyar alföld egy nagy városában a leglátogatottabb intézetben működött, elmondhatja, hogy azon tanoda tapintatos igazgatása mellett az ott fennálló önkéntes társulatok vezetésében a tanuló ifjúságot mindig olyannak találta, mely a helyes és körültekintő vezetésnek minden alkalommal a legnagyobb törekvéssel iparkodott megfelelni. A mily jellemés azonban ezen ifjúság, ép oly fokban vérmes is, s ha csak bizonyos látszólagos jogokra támaszkodhatik is, szeretne azokból minél többet a maga számára vindikálni. Tapasztalat után beszélek, midőn állítom, hogy az ifjúsági körök a legtöbb kel
