Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1877
fenségesek. „Az arany kalászszal ékes rónaság, melynek fölötte reng a délibáb“; „a tenger, midőn a förgeteg szánt rajta és vet belé halálmagot; “ „a förgeteg, e barna paraszt, kezében villámösztökével; “ az óriási szildacsopor- tnlatok, midőn mint eget ostromló Titánok egymás vállán iparkodnak az ég kapuján betörni; 27) a Detonata, e bazalt oszlopokból összerakott, vagy inkább összeállt csodaorgona ; a menydörgés a viharban és testvére — mint Haller mondja — az ágyudörgés a csatazajban — nem fensé- gcsek-e?... Kinek-kinek á són goűt. Már Kant észrevette, hogy a fenséges tárgyak és jelenetek észrevevésére s azokból a fenség eszméjének elvonására magasabb értelmi fejlettség kívántatik. A kinek nincs annyira fejlett acsthetikai Ízlése, oly erős értelme, úgy qualificált esze, hogy e jelenségekből az erő, hatalom, szabadság stb. eszméjét elvonni képes legyen: az előtt nincs fenséges tárgy, nincs fenséges jelenet. — Aliért nem tud a föld egyszerű gyermeke gyönyörködni oly természeti tárgyakban, jelenetekben, melyek a müveit lelkű, a természet szépségei iránt fogékony — de mesterségesen nem corrumpált — embert exstasisba hozhatnák? Mert — véleményünk szerint — a parlagi embernél a lélek eszmetartalmatlansága miatt nincs meg a szellem-éniség és az eszmék világa között a kölcsönhatás, nincs meg az értelem abstrahaló erejének azon rugékony ténykedése, mely az eszmét a végesség hüvelyéből kifejtené és eszmevilágával társítaná; más szóval: bár vannak szemei, még sem lát*8).— Ez lehet tán oka annak, hogy mig az acsthetikai fogalmak jelzésére használtatni szokott majdnem minden szó (szép, csinos, kellemes, kedves, takaros) a népnyelvben előfordulnak: a fenséges szónak nincs kelete. Természeti tárgyak nyugvásban éppen úgy lehetnek fenségesek, mint mozgásban. Sőt a nyugalom még fenségesebb jellemű, mint a mozgás. Ott csak sejtjük, itt pe,f) Itt nem értjük azon holt tömegek rendetlen halmazát, mely csak a nehézség törvényeinek látszik hódolni; melyet még képzelő erőnk sem tud felruházni azzal, a mi nélkül fenséges nincs, t. i. szellemmel. s") Weil du die Augen oifen hast, glaubst, dass du sichst. Gütlic (Egmont).
