Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1877
19 hők felett méltósággal kering a megmérhetlen égürben; vagy az idomtalan elefántot, mely láboszlopaival a tigrist szétzúzza ; vagy az oroszlánt, az állatkirályt, a mint kiszámított biztos ugrással a zergére ront: akkor ez állatokat fenségeseknek fogjuk találui, mivel a bennük rejlő hatalom a maga megnyilatkozásában, mint hatványozott erő — Macht als Gewalt — áll előttünk a maga ellen- állhatlanságában, végtelenségében. — A sas nem látszik a tér határait respectálni, az elefánt és oroszlán számára nem létezik a támadó hatalom ellenállása. — Ki nem érzi itt az erő erejét, a szabadság végtelenségét, a fenséget ? 2. Fenséges a szellem-erkölcsi világban. Az ember, mint érzék-szellemi lény, mint az istenség kezéből kikerült legremekebb mű, mint a teremtés munkájának koronája , alanya és központja lévén a szellem- erkölcsi világnak, minden szépség hordozására legalkalmasabb ; következőleg egy lény sincs, mely az aesthetikai fenséget önmagán, önmagában és önmaga által annyira megvalósítani képes volna, mint az ember. Ha némi igazság van abban, mit Schlosser mond, „hogy csak azon nagy, erős és munkás lény fenséges, mely munkálataival az égtől fogva a földig ér: akkor valóban az ember volna a fenség szabadalmazott képviselője. — „Mily szép és fenséges az ember — írja Pecci — midőn int a hullámnak, s ártalmatlanul hull lábai elé; midőn felszólítja a villanyos szikrát, és mint megbízott hírnökét kiküldi az Óceán mélységein át a meredek hegylán- czolatokra és beláthatlan pusztákon keresztül! . . . Midőn parancsol a gőznek, hogy szárnyakat kölcsönözzön neki, és villámgyorsasággal vigye őt vizen és szárazon ! . . . Mily hatalmas, midőn találékony intézkedései által még a természeti erőket is fejleszti, megbilincseli és a nekik készített úton oda vezeti, hogy mozgásba hozzák s mintegy észszel ruházzák fel a holt anyagot, mely az ember helyére lép és helyette a legfáradságosabb munkát végzi!...3 •') Igen, fenséges az ember, midőn a gondolat szárnyain föl32) Pecci J, (ma. XIII. Leo). „Műveltség és egyház“, ford. Pápai. XL *
