Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1877
12 A hol nincs erő, nincs meg a szabadság végtelenségének gondolata: ott nincs fenséges; mert az aesthetikai világban az erő és szabadság vegyelcineivel saturált légkor az, melyben a fenséges élhet. Azért a fenséges fogalmát jogosan igy határozhatni meg: Fenséges a hatványozott erő a szabadság végtelenségénél oly aluknagySágban, melynek nincs egyéb mértéke-, mint önmaga. E meghatározásból kifolyólag különbséget kell tennünk az absolut és relativ fenséges között. Az absolut fenséges. Az absolut fenséges egyedül az erő és szabadság ős forrása az Isten; minden egyéb csak relative fenséges, a mennyiben kisebb-nagyobb mértékben részt vesz az isteni fenségben. Ez absolut isteni fenség megnyilatkozik mindenütt, hol a természetben vagy az emberiség történetében egy a mi korlátolt értelmi világunk fölött magasan álló bölcseségnek, az emberi jóságot fölülmúló szeretetnek , a mi csekély emberi erőnkkel össze nem mérhető végtelen hatalomnak kormánya jelenkezik. Az isteni fenségnek legfenségesebb rajzát alig olvashatni valahol, mint az ó szövetségi szentiratokban. Különösen a Teremtés és Jób könyvei azok, melyek utánoz- hatlan egyszerűségűkben s egyszerűségük mellett is tömör erőjükben az írott költői fenségnek örökszép példányai maradnak. Nem vélünk ügyünknek rósz szolgálatot tenni, ha nehány helyet bemutatunk : Monda Isten: Legyen világosság. És lön világosság.— Gyűljenek egybe a vizek, melyek az ég alatt vannak, egy helyre, cs tűnjék ki a száraz. Es úgy lön. "') Ki a földet helyéből kimozdítja, és annak oszlopai megrendülnek. IT) Ki átviszi a hegyeket és nem tudják azok, kiket felforgatott haragjában. Magasabb ő az égnél: . . . mélyebb a pokolnál. Is) 16) Geir I- 3—egész végig. Szt. írás. 'Párkányi forrt. — IT) Jób k. IX. 6. -• '«) Jób k. XI. 5. 8.
