Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1877

tik. — Csak az- eszme, mini erő mérhctlen nagysága s ennek megfelelő nyilatkozás, mint alak, feszi a fenséges és egyszerit szép közötti különbséget. A fenségesben némi aránytalanság látszik, de ezen aránytalanság nem az eszme és alak között van, mert igy az alak érthetetlen lenne, hanem igen is van a nyilatkozó eszme (erő) és a szemlélő ereje között. A fenséges épen az által az, micel a szemlélő által megmérhellen s ennek eredménye a bámulás, csodálkozás, tisztelet és az ember saját kicsinységének érzcménye.a n)

Greguss A. szerint a fenségesben (szellemi, értelmi férfias szépség) az öszhangzás helyett az eszmeiség, az anyagnak mintegy lelke, a tartalom játszik főszerepet. Sőt az öszhangzat bizonyos árnytalansága is megkivántatik, hogy valamely tárgyat fenségesnek mondjunk. A fenség eszméje értelmi közvetítést kivan. A fenség először érzelmünkre hat, s nemcsak ezt kábítja el nagysága által, de kedélyünket is önkicsinységünk érzelmével tölti meg — tehát fájdalmat okoz. Ezen fájdalom azonban lassanként elenyészik, midőn a fenséges tárgyat lassanként felfogjuk s belőle a szellemi végtelenség eszméjét kivonjuk. — A fájdalom örömmé változik azon tudat által, hogy mi korlátolt érzék-szellemi lények a szellemi végtelenséget is fel tudjuk fogni. ,s)

A felhozott idézetekben letett aesth. nézetek elég be- győzően bizonyítanak azon tétel igazsága mellett, hogy a fenséges fogalmi kikerekitésére irányított értelmi reflexiónál a fogalomalakitás súlypontja nem a képben , az alakban, hanem inkább az eszmében, a tartalomban keresendő. —

De melyik azon eszme, mely nélkül a fenséges tartalom nélküli üres képzet marad ?

Minden eszme a tökély gondolata. Mivel pedig a szép — vagy a fenséges, mint ugyanazon szépnek egy külön alapidoma — lényegben eszme, mondhatni, hogy a szép, a fenséges tökély. — Ez vezethette Baumgar,J) Az ember szellemi élete. Dr. Cseh. F. 2‘J5. 1. — V. Ö. Populäre Aesthetilc. v. l.emcke 7G.

’5) V. ö Greguss A, A szépészet alapvonalai. II. A fenségesről. 16.