Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875

38

tmgs-Urtheile) való tárgyias Ítéletek. Az ily Ítéleteket Kant az „a prioritás“ jellegével ruházza fel, holott a tisztán fogalmi, illetőleg analyticai Ítéletek épen annyi, ha nem több, jogigényt tarthatnak az „a prioritás“-ra. Hogy e kényes kérdésben eligazodhassunk, Kant gondolatkörébe kell képzelnünk magunkat. Kant szerint minden ismeret tapasztalással kezdődik, a tér és idő „a prioritás“-ának föltéte mellett ; mert mindent csak annyiban és úgy foghatunk föl, a mennyiben és a mint térben és időben jelentkezik. A felfogás szemlélet nélkül, mely lényeges elve a syntheticai ítéletnek, nem lehetséges; ha tehát valamit felfogunk, kell hogy azt szemléljük, de ez csak úgy lehetséges, ha a tért és időt, mint „a priori“ adottat föltételezzük. Innen következik, hogy a syntheticai ítéletek „a prioritássá a tér és idő „a prioritás“-ában találja alapját. Hogy ilyen syntheticai „a priori“ ítéletek vannak (s mert a létben a lehetség bent foglaltatik): utal Kant a mennyiségtani és metaphysicai tételekre.

Még csak nehány nem lényeges, mert az eddig mondottakból könnyen érthető, megjegyzésre szorítkozunk. Kant szerint az ismeret két tényező alakitmánya, az érzék-é és értelem-é. Az érzék affectiot, (mely a kültárgyaknak érzékeinkre hatását involválja), ez ismét tért és időt (Anschauungs-Formen) tételez fel. Ezek nélkül nincs egymás- mellettiség és egymásonkivüliség, következőleg nincs behatás, nincs affectio. Az érzékelhetőség fogalmában rejlik, hogy tárgyak valóban vannak. Való tárgyak nélkül nincs, nem lehet érzéki képzet. Az értelem a catogoriákat ezen a prioristicus ismeretformákat használja, melyek által az ismeret alakja kidomborittatik. E szerint a megismerés tehetsége kettős postulatumra, conditio sine qua non-ra támaszkodik: a tér- és időre, meg a categoriákra.

Bár ily apparátussal rendelkezik Kant az ismeretszerzés kérdésének sikeres megoldásában, még sem habozik kimondani, hogy az ismeret csak a jelenetvilágra szorítkozik, s még itt sem tudjuk, mi a dolog magában (Ding an sich, noumenon), hanem csak felfogjuk úgy, a mint érzékeink és értelmünk által felfogható jelenetképen (phoenomenon)

3