Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875
BO az ismeret, az igazság tárgyias értékének egyedül elfogadható garantiája. Valamely ismeretnek igazsága (épen mint Spinozánál) a tárgyával való megegyezésben áll. Ily szellemben nyilatkozik Wolff (Leibnitz altercgo-ja): Voritas est consensus iudicii nostri cum obiecto v. doter- minabilitas praedicati, per notionem subiecti. Wolffnál a Logica a megismerő tehetséget kalauzoló tudomány az igazság feltalálásában; de az ismerő léleknek egyfelől lélektani, másfelől lénytani elvekre kell támaszkodnia. Azért tanácsosnak tartja, ha a Logicát — leginkább didacticai szempontból — lélektan és lénytan előzik meg. Logicája elméleti és gyakorlati részből áll; az első a fogalom, Ítélet és következtetésről; a második a Logica használatáról (a megítélésnél, az igazság kutatásánál, az ismeretközlésnél stb.) szól — Wolff- hoz csatlakoznak: Tschirnhausen (medicina mentis) Thoma- sius, Baumeister, Baumgarten (az aestheticus), Meier, Reima- rus (Vernunftlehre 1756), Lambert, Reuseh, Plattner. stb. A Wolff Logicája, különösen a Wolff iskolájához tartozó Reim árus Vernunftlehre-jének hatása alatt érlelődött meg—ha nem csalódunk—a Kant-féle criticai Logica. Sajátos tünemény nemcsak az összes philosophia-, hanem a Logica fejlődéstörténetében is Kant, ki minden munkájára, következőleg log. irataira is rányomta criticai individualitásának félreismerhetlen bélyegét. A sokoldalú kutatás, a különféle nézpontok érvényre emelése körül kifejtett buzgalom eddig sem hiányzott; de ki a derék előzők által hagyományozott anyagkészletet az anatom hideg nyugalmával szétbonczolja, hogy a használható alkatrészeket annál közkeletüebbekké, tárgyiasabb értéküekké tehesse — az Csak egy oly philosophszellem lehete, minő Kant vala. Nem fogad el absolut értékű adott gyanánt semmit, hanem mindent a „Kritik der reinen Vernunft“ boncztani laboratóriumába — mint Heine elmésen megjegyzi — visz, hogy ott életképessége v. képtelensége kitűnjék. Még a Cartesius és Leibnitz által a valódi ismeretek criteriumainak kikiáltott tisztaság és világosság sem áll meg előtte, hanem a tárgyilagos igazság keletkezésének lélektani kérdését (mely
