Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875

gicába való hozatala sem nem nj, sem nem régi. Paradoxonnak látszik ez állitás — és mégis úgy van. Nem uj; Plato dialecticája- v. ideológiájának, Aristoteles log. iratainak, Chrysippus Logicajának, Epicurus Oanonicajának épen az a bajuk, hogy bennök a logicai elemek vagy metaphysikai- akkal (Plato-Aristoteles), vagy noeticaiakkal (Stoicusok, Epicurus) vegyülnek. Hogy a tisztán körülhatárolt, systhema- ticus tudomány szempontjából az ily eljárás jogosulatlan, nem tagadjuk; de a scolasticusok csak azt tették, mit phil. tekintélyek előttök több századdal tettek, tehát a vád éle első sorban ellenök nem fordulhat. Nem régi; az újabb log. munkák (sőt épen magoké a vádlókéi isj telítve vannak oly elemekkel, melyeknek a tiszta logica keretében jogos helyök nincs. Vajmi kevesen vannak, kik mint Herb art a Logi- caból a heterogen elemeknek kizárását tanílag sürgetik, gyakorlatilag alkalmazzák. A mi a második vádat illeti, mindenkinek be kell ismerni, hogy épen a vitatkozási kórban születtek meg azon logicai subtilitások, melyek az Ítélő tehetség élesítésére közvetlenül hatottak. A Sophismus, scepticis- mus, syllogisticai minutiositások nem szüleményei voltak a túlhajtott vitatkozási viszketegségnek, hanem az uralkodó korszellem által jogosított társeszközei azon czélnak, melyet a scolast. philosophia — elérés végett — maga elé tűzött. Maga Schwegler is, kihez a scolasticismushoz való túlságos sympathia vádja nem férhet, igy nyilatkozik; „Sie (die Scholastik) hat auch in der That an die Lösung der Aufgabe den glänzendsten, freilich meist nur formellen, syl- logistischen Scharfsinn gewandt und groszartig ausgeführte, in ihrer Architektonik den gothisehen Domen ähnliche Lehrgebäude hervorgebracht. “ Ehhez — úgy hisszük — nem kell commentar.

Nem hunyunk szemet a latin nyelven elkövetett erőszakoskodás fölött (entitás, quidditas, identitás stb. valóságos philologiai monstrumok); de'nem szabad felednünk, hogy a scolasticismus korában a philosophiai eszmemozgalmak közege a latinnyelv volt. A régi Eónut pedig — mint fentebb láttuk — önálló philosophiai fogalmakban nem nagyon dúskodott. A scolasticusoknál a különböző pliilos. fogalmi árnyalatok alaki kifejezésére szó kellett; folyamodtak