Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875

20

lesz, hol az alany és tárgy a főelvben, az általánosban, sülyed el. E mystieus elsülyedés az általánosban (az egyben), — melyhez bizonyos elragadtatás (r/Miam:) kívántatik — ismertető jele a neopl. theoriának««)

Értekezésünk elején nyíltan kimondottuk, hogy a phi- losophia történelme által nyújtott vezérfonal mellett járjuk be a tért, melyen a Logica fejlődéstörténetének főbb mozzanatai játszanak; azért a rómaiakról is, bár futólag, meg kell emlékeznünk.

Igaz, hogy a rajzoltuk fejlődéstörténeti momentumok egyike sem "volt képes a rómaiak szellemével maradólag összeforrni; még kevésbbé voltak azok alkalmasok arra, hogy rajtok, mint alapokon a görögökétől lényegben különböző, önálló philosophiai systhema fölépülhetett, s ebben egy uj elemekből összeállított logicai anyagkészlet a kiváncsi világnak bemutattathatott volna, hirdetendő a római szellem eredetiségét. Midőn a római fej bölcselkedni kezdett, bölcselkedése nemcsak a görögök által alkotott előképek szerint történt, hanem — a mint Dühring megjegyzi — a már kész görög gondolatoknak — majdnem szolgai — elsajátítására szorítkozott. A mit a Stoicusok és Epicureusok már termeltek, azt — minden critica nélkül — mohó vágygyal falják fel. Tiszta vagy nem tiszta — azzal keveset törődnek. — Teljes passivitas a görög földről beömlő philosophiai eszmékkel szemben úgy, hogy nálok a phil. eszmék tapadnak inkább, mint meghódittatnak, mert hiányzik az activ ügyesség az idegen eszméket a római szellemvilág organismusá- ba beoltani. Bár mily éles eszüeknek látszanak a jogelmélet terén: a görög szellem hajlékonysága, a dialecticai sub- tilitások soha sem tudtak nálok biztos otthont találni. Maga Cicero bár mily nagy, mint államférfi és szónok, mint elméleti philosophus mindig törpe marad. Syncretista ő is, mint mindazok a rómaiak közül, kik philos. kérdések körül forgolódni elég bátrak voltak. A fenébb mondottak után nem sok, sőt édeskevés az, mit a logica a rómaiak bölcselkedéséből nyert.

««) L. Encyclopaedia 299. I.