Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875
A LOGICA TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉSÉNEK PŐBB Die GlückseeligLeit des Menschen besteht in dem wahren Gebrauche der Vernunft, d. i. in der Unterscheidung des Wahren und Falschen. Snell. Nincs az egész philosophiai tudománykörben egyetlen egy szak, melyre a bölcselő és nem bölcselő, avatott és nem avatott szellemek annyi dicsőítő jelzőt halmoztak volna, tiszteletére és magasztalására annyi phrasist gyártottak volna, mint épen a Logica, a rendszeres, szerves gondolkodás tudománya. Már a nagy római szónok ezt tartja azon létrának, melyen Socrates philosophiam devocavit de coelo et postoa in urbibus eollocavit et in do- mos etiam introduxit, et coegit de vita et moribus rebusque bonis et malis quaerere (Cicero Quaestiones Tűse. Y. 4.); ez az ars omnium artiurn maxima (in Bruto C. 1.); ez a bölcseség azon része, mely per om- nes scientiae partes nianat ac funditur (Quaest. Tűse. V. 0. 25); ezt nevezi Plato (in Philaebo) doctrinarum finis-nek, az istenek oly ajándékának, melyet Prometheus az égből hozott le az emberekhez; ezt tartja Aristoteles a tudomány orgánumának (Arist. Met. 0. 0.). S hol a régiek a dicséneket bevégzik, ott kezdik az újabbak, midőn a Logicát az értelem és ész canonának, plasticája és catharticonának, minden lehető tudomány hasisának, képző eszközének nevezik. Hogy e czimek osztogatásában a lelkesültségnek, a rajongó szeretetnek, a neki tüze1
