Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875

14

jeszti; c) a fogalomképzést, meghatározást, analysist, felosztást, a be- és leliozást általános jogerőre emeli. Kár, hogy clialecticajában a szorosan vett logicai elemek nincsenek külön választva a metaphysicaiaktól, a mennyiben a gondolkodás összes alakjait a gondolkodás tárgyaira is átviszi (a mi különben az. újabb philosophusoknál is kezdett érvény- kedni. (Hegel)«,)

Feladatunk lévén a Logica fejlődéstörténetének főbb momentumaival foglalkozni, mellőzhetőnek hisszük az aca- demieusokat, kiknél különben is csak a platói tan technicai oldalát találjuk érintve, vagy a socratesi enunciatumot a képtelenségig hajtva (nil sciri posse, ne id ipsum quidem — Areesilaus), a nélkül, hogy a meglevő anyagkészlethez, legalább logicai szempontból, csak egy porszemet is hoztak volna. Tér- és időkimélés miatt tehát egyenesen átmegyünk Aristoteleshez.

Az Aristoteles munkáiban letett polyhistori universalis- musy) az ebben fölérezhető éles ész és alaposság, mely a nagy Stagirita müveit jellemzi lehetett végoka azon nemcsak a philosophiatörténet, hanem az egyetemes culturtörténetben is páratlan jelenségnek, hogy — az arabok révén — az ösz- szes középkor e munkákat a philosophiai eszmék bibliájának tartotta, felsőbb ismereteit ezekből merítette, sőt hogy az Aristotelesen csüngő bölcselők száma még ma, a 19-ik század második felében, sem jelentéktelen. Ez magyarázza meg a pezsgő életet, melyet Aristoteles commentálása, ér- teményezése körül látunk. Csak a korlátolt ignorantia mondhatja, hogy Aristoteles tekintélye végkép lejárt. A ki szer- vesitett egy tudományt, melynek alapelvei kétezer év alatt sem inogtak meg: annak tekintélye lejárni nem foghat egyhamar. A Logica, mely Aristoteles kezeiből került ki mint organicus tudomány (nem hiába viseli a nevet: organon), ugyanazon alapon nyugszik ma, mint nyugodott a keresztény

n) V. ö. Ueberweg Syst. d. Log. 22.

o) Cunctis in rebus summo stúdió atque industria fűit inventio- nisque incredibili copia viguit. Diog. Laert. Libr. V. 274.