Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1872
— 5 így habár a részccsek szüntelen a központ felé törnek, mindazáltal nincs helye az általános s állandó sürüdésnek, mi az eredeti étergömb részleges eltűnését okozná. Ez akkor is áll, ha a közeg más anyagú testek által van megszakítva. Mert ekkor az elemek a vonzó testek felé törekedve elhagynák a közeg központja felé törő irányt s így mindegyik test az attractiv elemeknek egy-egy külön sűrüdési központját alkotná. A világtér összes étermennyisége pedig igen egyszerűen pótolhatná azt a központi napot vagy vonzerőt (Mildler szerint a Fiastyukban), mely körül az egész világegyetem g pezeie kering. Grove ') véleményével szemben, minélfogva „az éter a legalkalmasabb eszköz hypothesisek gyártására . . . .; az éterelmélet védőinek az az előnyük van, hogy kényök-kedvök szerint módosíthatják a leb tulajdonságait a nélkül, hogy az ellenkezőnek bebizonyításától kellene tartani,“ az előadottak alapján azon eredményre jutottunk: 1) hogy a fényterjedés közege nem hypothesis, hanem tény; 2) hogy az éter a közönséges anyagtól való különbözése valóban megfigyelt tünemények szükséges folyománya. 3) A közeg sűrűsége vagy rugalmassága kisebb vagy nagyobb mértékének felvétele correct tudományszerü eljárás; mert hisz a gázok és gőzök is különböző körülmények közt különböző sűrűséget és feszerőt mutatnak. Az éter védőinek előnye tehát tulajdonkép abban áll, hogy ki tudják mutatni, miszerént az éter nem képzelemszülte ábrándkép. II. A m p ő r c 2) az elektrodynamikus tünemények elméletét azon szerénte önként értődő tételre alapította, hogy két áramvezető elemeinek kölcsönös hatása a két-két elemet összekapcsoló egyenes mentében működő erőkből származik ; mely tétel ellen nem lehet ugyan kifogásunk, ha két egymásra ható anyagi pontról van szó, de vezetők elemeire, melyeket legalább is mint vonalosan kiterjedt mennyiségeket szükség számításba vennünk, a priori ki nem terjeszthető. Kölcsönös hatásukat tehát nem szabad Amperéként elemi erőknek vagy ilyenek eredői gyanánt tekinteni, mert a vezetők csak belsejökben végbemenő, egyébiránt ismeretlen mozgások hordozói vagy talán valamely külső közegbeli mozgások indítói « gyanánt szerepelnek, mely utóbbiak eszközük aztán a kifelé érvényesülő kölcsönhátást Grassmann az u. n. szögáramokra nézve Ampére elmélete alapján végbevitt számításaiból azt hozta ki, hogy a zárt vezetők kölcsönhatásai teljes szigorral más alaptörvényből is folynak, mely szerént t. i. a hatás nem az elemeket összekapcsoló egyenes, hanem az afficiált elemre gondolt merőleges irányában történik. Ugyanezen nézetre de más utón jött Hankel és Reynard is, mig Rieman, Betti, C. Neumann a mozgó villanyosságokra vonatkozó Webe r-féle törvényre támaszkodva Gauss eszméje segélyével, minélfogva a villanyhatás meghatározható sebességgel terjed, az elektrostatika és clektro- dynamika közti kapcsolatot elméletileg megállapítani törekedtek. Két mozgó tömeg kölcsönös hatása tudvalevőleg változik, honnan aztán az elektrodynamikus erők származnak. Mindeddig azonban a mozgásnak csak az erők nagyságára való befolyása vétetett tekintetbe, jóllehet a mozgás a fenebbi feltevés mellett a két tömeg közt működő erő irányát is szükségképen befolyásolja, s így ezen irányváltozásból a tömegeket egybekötő egyenesre mérőleges, ugyanazon rendű erők keletkeznek, mint a nagyság változásából származott erők. Látnivaló tehát, hogy a villanyerők aberratiójának elmélete is, mennyiben még transversaüs hatásokat is megenged, nem vezet szükségképen az Ampfere-féle törvényre. Uyféle hatásokat ama nézet sem zárhat ki, mely a villanymoztani hatásokat hydrodynamikus természetüeknek tekinti. Mindezek nyomán Stefan 3) függetlenül azon feltevéstől, miszerént a vezető elemei közt tevékeny erők központi erők, fejlesztette a villanymoztan elméletét s azt mennyire lehet a tapasztalat próbakövére bocsátotta. Az igenleges és nemleges villanyosság feszültségére a Laplace- és Fou- riertől a hőre nézve behozott kifejezést: köbös összehúzódást és tágulást fogadjuk el, mint melyek rendesen hosszrezgésekkel járnak s épen ily hosszrezgéseiből az éternek szándékunk e helyütt lehozni a villanymoztan némely alaptételeit. Feltéve már most, hogy az egységül vett sűrűségű, természetes állapotú éternek térfogategysége valamely kőiről ható oknál fogva 1 —e értéket nyer, minek következtében a sűrűség 1 -f-8-vá leszen, akkor 8 jelenti az igenleges villanyosság sűrűségét vagy feszültségét. Az éter tömege a sürüdés előtt és után ugyanaz maradván leend: *) Die Verwandtschaft der Naturkräfte. 130. 1. “) Mémoire sur la théorie math. des phénomenes electrodynamiques. Mém. de 1’ Acad. Paris. Année 1823. p. 177. 3) Über die Grnndforneln d. Electrodynamik. Sitzb. d. k. Akad. d. Wissenpbaften. LIX. B. 1869.
