Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859

— 6 féle impulsiókat adtak ők Európának, melyek Európának jövendő sorsára, kifej lésére, ember esedésére csalhatlanúl előre dolgoztak.“ —

„Bizonyosan, mond Herder is, a római püspök sokat tett a kér. világra nézve; hív maradva városa nevéhez, térítés által nem csak egy egész világot hódíta ő meg, hanem efölött törvények, erkölcsök és szokások erejénél fogva tovább, hathatósabban és nagyobb bensőséggel is kormányzó azt, mint a hajdani Róma a magáét.... Anglia, Németország legnagyobb része, az éjszaki tartományok , Lengyelország, Magyarhon — az ő követségei s intézetei által lőnek keresztény álladalmakká; sőt, hogy egész Europa nem nyeletett el a hunok, szaracenek, tatárok, törökök, mongolok által — talán örökre, többi közt az ő műve is. A megmentett őskor is az ő müve, s Róma megérdemli, hogy ezen megmentett kincsek zajtalan temploma maradjon.“ —

Kik azt hiszik, hogy a középkori szerzetesek a sötétség és babona fekete fátyolát szőtték zárdái magányukban, hogy azzal eltakarhassák a nagy tömeg szemei elől a műveltség és tudományosság boldogító világát: ezek bocsátkozzanak le az elmúlt idők történelmi csarnokába , és tekintsek meg ott keletkezéseitől kezdve a szerzetes élet működéseit, s bizonyára igazságosabb Ítélettel lesznek felölök. — Nem csupán egyesek emelkedtek ki a tudományosság mezején a zárdák falaiból, kik a népeknek világító toronyként tündöklöttek elmeszüleményeikkel, minők voltak: Athanáz, nagy Vazul, nyssai és nazianzi Gergely, aranyszáju sz. János, Ambruä, Ágoston , Jeromos , Leo és Gergely pápák s még igen sokan; hanem maga a tudomány műhelye, a múzsák lakjai a kolostorok lettek. Nyugaton kiváltkép, hol a romba dőlt római birodalmat vad népek kerítvén hatalmukba, a műveltség és tudomány egyedüli menedékhelye a kolostorok voltak. A barbár fegyverektől üldözött múzsák csöndes lakást és szives fogadtatást csak a zárdái magányban találhattak. Itt maradlak főn még maradványai a szebb műveltségnek, melyeket a pusztító véres dúlásokból megmenteni még lehetett. „A művészség, a földművelés, a kereskedés nem egyedül a vallás miatt szentté lett helyeken találtak-e nyughelyei és később virágzást? — kérdi Kölcsey. Hol maradtak meg a classikus irók nagybecsű dolgozásaik, hanemha a klastromokban ? hol a római nyelv, hanemha az istentiszteletben ? s mi lett volna a tudományokból, s mi lett volna a későbbi generatióból tudományok nélkül, ha a gondviselés ezen az líton nem segített volna ?“ —

Különösen a sz. benedeki szerzetesek hervadhatlan érdemkoszorút fűztek maguknak, midőn a jelesebb elmeszüleményeket leírván, az enyészettől megóvták azon munkákat, melyek nélkül a műveltség fejledezése igen nehezült volna. A kolostori tanodák voltak egyedüli fényderítő intézetei e kornak, melynek habár halvány világa nem is mérközhetik napjaink kifejlettebb műveltségével, de saját idejükben a sötétség ellen az egyedüli gátfalat ők képezték. Közönségesen a nemzetek újabb apostolai valának a legrégibb zárdák első alapítói, honnan a szellemi világ jótékony sugárit minden irányban terjeszték. Egész tartományok értelmi gyúl- pontjai gyanánt tündöklenek e házak a mult századok évkönyveiben. Monte-Cassino az olasz félszigeten, Némethon déli részein St. Gallen, közepén Fulda, éjszakon a szászok közt Corvey sokáig szolgáltak növényiskolául erény és tudomány által kitűnő férfiak képzésére. Könyvtáraink zsengéit is e barátoknál, jelesen a benedekieknél keressük, kiket elmésen azon idők eleven nyomdáinak neveznek. — Hogy ne bírták volna föntartani a pogány irodalom terményeit, midőn Hardouin a régi classikusok készítését, vagyis utánozott koholását akarja