Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859

— 7 — rájok fogni V oly ügyes embereknek tartja őket. Ugyanazok fordítának először figyelmet a ha­zai nyelvre, kik a latin hagyományokat megőrzötték, s Rhoswitha szerzetesnőt mondják a né­met dráma anyjának. Ha egyes rendek és szerzetes házak részletes történeteit olvassuk, akkor látjuk át igazán hasznos tevékenységök egész dás mezejét. Naitan pictonok királya 680. kö­rül templomot akarván kőből emelni, Ceolfrid apáttól kért és kapott építészeket. Hires kép- művészek a kolostorok falai között gyakran éveken keresztül lélekemelő munkát s becsületes élelmet találtak. Mi az 5-ik század óta egyházunk örömére, az élet csinosbítására, a népek sorsának enyhítésére, s egy azelőtt ismeretlen szellemi mozgalom ébresztésére történt: csak­nem mind a kolostoroktól eredeti. Azért mondá lelkes Montalembertíink a szerzetes rendek mellett 1844. máj. 8. tartott hires beszédjében: „Hol a kereszténység hirdetve s elfogadva lön, mindenütt kolostorokkal árasztá el a föld színét. Ezek adák a katholicismusnak legnagyobb pápáit, legjelesb tanárait, legszentebb püspökeit, legbuzgóbb apostolait. De különben is minő szolgálatokat tevének a világnak! Azon általános sötétségben, mely a római birodalom össze­omlására következett, fény tornyai valának az üj népeknek 20. nemzedéken át. Europa felét ők tevék lakhatóvá s termékenynyé. A hellen és római tudomány és költészet remekeit, a nemzeti élet emlékeit s történeti okleveleit, anynyi becses kéziratot, szóval: majd minden ele­meit ők menték meg ama finomabb műveltségnek, melyből ma dühös elleneik a legélesebb fegyvereket készítik. Szintén kizárólagos tanítói voltak ezer éven keresztül a kér. Európának. A míívészet minden ágát megőrzék és ápolták, s oly óriási alkotványokkal halmozák el föl­dünket, melyek szemlélete romjaikban is bámulatra kényszerít.“ Azonban saját koruknak nem csak a szellemi miveltség egyik főtényezőjét képezték a ko­lostorok, hanem az anyaginak is ők voltak előmozdítói. „Egyik kezüket az ekén, másikban az evangéliumot tartván“, igy müvelék ki Európát. Sivatag pusztákat, rengeteg erdőket választot­tak lakásul, s munkás kezeik alatt kies vidékké, a parlagon heverő területek termékeny szán­tóföldekké lettek. Vizek és mocsárok kiszárítását, az erdők kiirtását működéseik közé szám­lálták. „Mit eigener Hand“, mondja Hurter, III. Ince pápa életének leírásában, rodeten die Mönche den Wald, und bereiteten, wo sonst der Bär, der Wolf, das Elend gehaust, friedli­che Wohnstätte der Menschen. Sie leiteten die wilden Gewässer ab, wiesen durch Eindeichun­gen die austretenden Ströme in ihr Bette zurück, und bald winkten lachende Auen, fette Wei­den, wo zuvor nur die Eule gekreischt hatte, sonst einzig der traurige Ruf der Unke gehört ward. Überall, wo sie sich erhoben, trat Aubau, Milderung des Zustandes, freundliches Ver- hältniss zu den untergegeben hervor.“. — így ritkítá meg a 12. században egy praemonstra- ti prépostság Jura völgyének álhatlan erdőségeit. így szárították ki a cisterci szerzetesek a Saonne folyam okozta mocsárokat, annak óriási munkával véghezvitt szabályozása által. Át­járási révek, hidak, utak építése — barátok müve volt; Franciaországban egykor hídcsináló rendtársulat működött. Az avignoni hires hidat, mely nagy íveivel ma is mint remekmű bámultatik, egy kolostor építé, valamint a nagy utat is, mely Conseilleből Genfbe visz. A gyapjúszövés Pomeránia- és Prussiába cisterciek által vitetett be. Szerzetesek valának az elsők, kik a ker­tek műveléséhez szükséges különféle eszközöket készítettek, s gazdasági naptárakat tartottak, melyekbe minden idevágó tapasztalatukat leirva letették. A Rajna mentében fekvő legneveze­tesebb szőlőhegyeket is nagy Károly idejében barátok kezei ültették be. Ha Anglia mára 11. században szebb földmivelésnek örvendett; ha kevesebb erdeje és vad legelője, de annál több

Next

/
Thumbnails
Contents