Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859
19 — kább kitűnt e nemben a st. galleni kolostor, melynek egyik liirneves tagja, Beatus Futilo (f 896) az ezüst dombormiívekben remekelt, továbbá a tegernsee-i Bajorországban és a corvvey-i Westphaliában, mindnyájan sz. Benedek szabályait követők. A főpapok az e nembeli míívészetet fejedelmi bőkezűséggel pártolák, igy Gennep Vilmos (1349—1362) kölni érsek székesegyháza főoltárát a még jelenig fönlevő nagybecsű arany és ezüst szobrokkal ajándékozta meg, u. m. tömör ezüstből az apostoloknak és angyaloknak szobrait, a lorettoi letenyének jelvényeit, főleg egy, 3. láb magas , ülő Máriaképet termékaranyból. — A középkori kelykeken méltán bámulni kell a díszes öszhangzást az egyes részek között; a talapzat s a közepén levő kiállványok a legmesteriebb domborművekkel díszeskednek, melyeknek rajzolatai, ó-görög vagy gótli stylben, a mai kornak épen nem válnának szégyenére. Nagyfontosságuak még a középkori díszrajzok, miniaturák, — igy neveztetvén el a miniumtól, melyet a régi festők az aranyzásoknál alapfestékíil használtak. Göröghonból vette eredetét e díszrajzolás és pergamentfestészet, lionnét a nyugati tartományokban csakhamar elterjeded. Már a VI. századból bírunk miniaturákkal díszes misekönyveket; de legérdekesebb nagy Károly császár imakönyve, melyet III. Otto talált az acheni fejedelmi sírboltban s melyre — a birodalmi ősékszerekhez soroltatván — Németország fejedelmei a koronázási esküt tették le. Kopasz Károly császár tetemes pénzáldozattal másoltatta le s díszesíttette föl az evangeliomi könyveket, melyek közöl legyen elég megemlíteni a Regensburgban sz. Emerán templomában őrzött, arany betűiek el Írott evangéliumok könyvét. Miután e szerény tarlózatok folytán, melyeknek igénytelenségét, fogyatkozásait és hiányait magam legjobban érezem, ki, hogy a dicső Pázmány Péter szavaival éljek, csak szedők után keresgéltem szőlőszemeket, aratók után szedegettem buzafejecskéket, úgy vélem, eleget hoztam föl annak kimutatására, hogy nem mind igaz az, mit a középkori milveletlen- séget illetőleg, akár tudományos, akár művészeti tekintetben, a gonosz szellem vagy tudatlanság a sajtó utján világszerte elhíresztelt: legyen szabad még egy súlyos vádat, melylyel a kath. egyház a középkorban illettetik, röviden, futólag fölemlítenem. Az egyház uralkodásvágyát szokás a középkorban emlegetni. Erre nézve a prot. Guizot igy nyilatkozik: „Az egyház uralkodása e korban természetes és önkénytelen volt. A szellemi világ kormánya az övé volt; a világi hatalom erőszakos és igazságtalan volt; a nép jajai hívták föl szüntelen, hogy foglalja el helyét.“ — S halljunk néhány kivonatot a szintén prot. Kölcseytől: ,A római itélőszéktől való függést pedig, ha voltának , a kik rettegték, azok bizonyosan nem tevék Európának többségét. Úgy látszik, ezen függés Európát rabságra nem kényszerítette. Rabszolga csak az, a ki saját kedve, akaratja s meggyőződése ellen kénytelen engedni; de a hierarcháknak inkább szükségük volt az európai nép szivére , mintsem azt kényszerítés által elidegeníteni próbálták volna. A vallás nem lehetett rablánc, hanem legfölebb is az a vezető fonal, melyet a nép akkor, mint mindig, készen követett, s mindaddig, míg az ember leszen, készen követni fog. Ha volt, a ki a hierarchiát, mint hatalmat retteghette, az legalább nem a nép vala “ „Uralkodásra vágyás és szabadság-szeretet, kifogyhatatlanul egymás ellen küzdő felek voltak Európában; de római hierarchia és európai népszabadság nem voltának egymással küzdésben ............E szerént a római szék hatalma nem a *
