Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859

w

szabadságnak sírja, hanem inkább az az ellensúly vala, mely a fejedelmi és nemességi despotismusnak ellene dolgozott s a népnek alsó rendét fölemelte

.........Ki tagadhatta azt valaha,

h

ogy a hierarchia az egymásra tóduló barbarusok ellen menedéket s szabadítást nyújtott? A római püspök nem egyszer szerzett Italiának Atilla, Genserich és a longobardus királyok előtt váratlan segédet. Sok francia, spanyol, olasz és német püspök nem egyszer nyitotta meg a üldöző elől futónak szánakozva kebelét.“ —

Ha korunkban Anglia a négerek láncait föloldotta: tulajdonképen csak azt tette, mit a kath. egyház kezdettől fogva mindig sürgetett. A kath. egyház volt az, mely a fölszabadítást, mint jámbor és érdemteljes kér. cselekedetet, különösen a hivők szivére kötötte; mely a népjog azon elvét, mely szerént a hadifoglyok rabszolgákká tétettek, a kér. világból kiirtotta; mely a gyalázatos embervásárt nem csak hathatósan gátolta, hanem szigorúan meg is tiltotta. — Anselm canterbury-i érsek az 1102-ben tartott londoni zsinatban keményen eltiltá : Ne quis illud nefarium negotium, quo hactenus solebant homines sicut bruta animalia venumdari, d?- inceps ullatenus facere praesumat. — Ximenes bibornok , midőn a néger foglyoknak Amerikába leendő szabad bevitelét engedményező javaslat elébe terjesztetett, ennek ellene nyilatkozott. — A római sz. szék a jognak és törvényességnek szilárd őrje volt minden irányban a leghatalmasabbak ellen is. II. Adorján, ki a Rómába jövő nagy Alfrédét megkoronázta, nyilván és bátran emelé szavát II. Lajos mellett, kit nagybátyjai igaz örökségétől meg akarának fosztani. IV. Adorjáu nem csak otthon fékezte meg bresciai Arnold lázas merényét, hanem künn is rettentlietlenül küzdött a kemény rőtszakállu Frigyessel. Egyes üldözöttek menedéket, egész nemzetek oltalmat, vagy legalább vigasztalást számtalanszor találtak sz. Péter utódainál. Midőn Coeur Jakab, kincsei miatt, frankhoni VII. Károly által örökös tömlöcbe vettetvén megszökött, V. Miklós pápa nagylelklileg szívesen fogadta. VII. Sándor kész volt a legnagyobb áldozatokra, hogy Lengyelországot éjszak törekvései ellen megvédje. — Rendes fegyverei Rómának természetesen csak azok voltak, mikkel I. Leo Atillát föltartóztatta, s Genserichet megszelidíté, t. i. a kereszt és imádság szellemi ereje. Kedves hazánkban is többször békítő szerepet viseltek a pápák, p. IV. Kelemen a IV. Béla és heves fia közötti pörben. A pápa segíté IV. Bélát az ország sebeinek gyógyításában. III. Calixtus követje, Carvajal bibornok, a pápa meghagyásából a magyar főrendüek viszályait csillapító le Mátyás királyunk érdekében. Ámde Róma hadi érdemeiről is szólanak Europa s jelesen Magyarország évkönyvei. Egy látszik nem gyávaságra tanítók a híveket azon erélyes pápák, kik nyugat derék bajnokait az Izlam szivébe kiildék; mihelyt az ő hatalmuk csökkenni kezdett, a török előrehaladott. —

Az egyház volt az , mely törvényhozásában a rabszolgaságból eredt szabályszerütlen- séget eltörlötte. „A püspökök, úgymond Udvardy egyházi jogtana I. kötetében, a rabszolgák alkalmas gyermekeit a papnöveldékbe örömest fölvették, hol a papi állapotra képeztettek s gyakran a legfőbb egyházi méltóságokra emeltettek. Midőn IV. Béla magyar király 1266. egy püspököt félrevetett, mert mint rabszolga született, IV. Kelemen pápa ekép irt hozzá: pro nihilo reputanda esse haec discrimina, quae inter homines commenta est humana imprudentia, imparesque esse voluit, quos Deus coaequaverat, — liominum voluntate praescribi non po- tuisse contra naturam, quae liominum genus omne libertate donavit. — És csak a mindent egy magasztos egységbe fölolvasztó egyház tudta eszközölni azt, hogy az osztályok végtelen elszigeteltsége megszüutettetvén, a királyfiak és testvérek a rabszolgák gyermekeivel egy álla— 20 —