Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859

— 10 —

rekvés tűnik föl a tudomány terén, menynyi méltán bámulatra gerjeszti az elfogulatlan el- mélkedőt. Mindenfelé a kolostorok- és püspöki székvárosokban majd kisebb , majd nagyobb iskolák keletkeztek, a tanulók csoportosan még az erdők és völgyek magányában is fölkeresték a híres, de visszavonult tudományos férfiakat. — E kor nem ismert ugyan, általános szempontból indulván ki, egyéb tanárokat az egyháziakon kivül; de ezek nem csupán a hittant, hanem a bölcsészetet, természet- és törvénytudományokat, sőt a művészetet is tanították. Iskolák- és könyvtárakat nagy bőkezűséggel alapítottak. VII. Gergely pápa és utódjai, a püspökök és apátok mindanynyi kegyelői, pártfogói voltak a tudományok- és művészeteknek; de a világi fejedelmek is, kivált a római császárok igen pártfogolták a tudományokat és művészetet.

Magyarországban legrégibb iskola az esztergomi volt, tehát az érsekség főhelyén létezett ; ezt követték a fehérvári, pécsi — Bonipert első pécsi püspök által alapítva —, váci, kalocsai, egri, veszprémi, mely a szépművészetek és hittudomány tanításán kivül jogtudományi osztálylyal is jeleskedvén, rövid idő alatt anynyira elhiresült, hogy a XIII. században, jeles tanítói és számos tanítványa tekintetéből, az akkor legvirágzóbb párizsi főiskolával hason- líttaték egybe. Kun László alatt feldulatott ugyan a dühöngő pártosok által, de nem sokára előbbi fényébe ismét visszaállíttatván, újra virított a haza diszére. Tovább a pannonhegyi, melyben sz. István maga is többször megfordulván, a tanítók- és növendékekkel mindanynyiszor nyájasan és leereszkedőleg vitatkozott. Ez iskola növendékei közöl Fiilöp és Henrik, minthogy a magyar nyelvet jól beszélték, a Csanádi tartomány megtérítésében sz. Gellért püspöknek segédül szolgálva, nevöket örökítették is. Végre a győri, bácsi és Csanádi, melyet sz. Gellért e- melt a fehérvárinak mintájára. Itt működőit sikeresen Walther sz. benedekrendi áldozár, kire a főnemesség gyermekeinek oktatását bizta, s rövid idő múlva intézetének hire anynyira elter- jedett, hogy ő nem csak Német-, Cseh- és Lengyelországból, hanem még Franciaországból is kapott tanítványokat. A megszaporodott, tanoncok miatt segédtanítókról kellett gondoskodni, s Bakonybeél- és Fehérvárról többen hivattak meg Csanádra. Ezek valának tehát már sz. István országlása alatt nagyobb iskoláink, melyekhez később a budai, nyitrai, tapolcai, és sz. László alatt a zágrábi is járult. így tehát első iskoláinknak nagyrészt a püspökök vetették meg alapjokat, és a tudományok a kolostorok mellett találtak pártfogást és menedéket (L. He- tényi Honi városaink befolyásáról stb.). Ha pedig az akkori idők szükségeit, körülményeit és szellemét tekintjük: úgy ezen intézetek nép- és korszerűségét minden elfogulatlan bevallja; mert annak, hogy a magyar ifjak közöl sokan már e korszakban, mint ma is, külföldi tanintézeteket, a honiaknál tán nagyobb hirüeket látogattak meg, oka nem iskoláink elhagyatottsá- gában, hanem egészen másutt keresendő; köztudomású ugyanis, hogy sz. István királyunk Rómában és egyebütt szállodákat s tanintézeteket emelt magyarjai számára, melyek jótéteményeit élvezni akarván a magyarság, sietett e helyek látogatására. A római pápák, kik mindenkor buzogtak nemzetünk jóllétét, dicsőségét, szabadságát előmozdítani, s e lángoló buzgal- mokat mind szellemileg, mind anyagilag — a pártatlan szavú történelem egyhangú bizonyság- tétele mellett — fényesen be is bizonyították, a nagyobb egyházi méltóságokra emelt férfiak közöl csak azokat siettek megerősíteni, kik a külföldi tanintézeteket is meglátogatván, tudományukról elhiresedtek. Miután tehát ifjaink itthon részesültek a képezés áldásaiban, nagyobb tapasztalás okáért meglátogatták a római, bolognai, párizsi s más hírneves tanintézeteket, s külö-