Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859
—11 — nősen — 1. Tud. Gyűjt. 1833. X. köt. — 1250. körül Párizsban oly nagy számmal voltak a magyar tanulók, Hogy külön osztályt képeznének az alemann nemzeti társaság között. — De, fájdalom! az oly szép virágzatnak indult tudományosságot s a nemzeti művelődés lobogó fáklyáját kioltá a pusztító orkán, mely az iszonyú tatárjárás alatt tanintézeteinket, nyilvános és magán levél- és könyvtárainkat elliamvasztá, hazánkat pedig bús temetővé változtató, s így minden, minden, mit a királyok, püspökök vagy egyesek bőkezűsége az egyháznak s ez által a hazának ajándékozott, a vad nép zsákmánya, az emésztő lángok martaléka lett! — És a mi a tatárok dühétől mégis megkiméltetett, vallja Hetényi fonebb idézett művében, a szerzetesek eszközlék, minthogy a levéltárakat az ellenség elől vagy elrejték, vagy magokkal el- vivék; úgyannyira, hogy egyedül a kolostorok falai között húzta meg magát ezen mord időben minden tudomány, kézmíí és művészet. A sajói vérnap után kolostorok és iskolák szűkében, melyek hamuban hevertek, papok és tanárok szűkében, kik kiölettek vagy kihaltak: egyideig lehetetlen volt a szellemi e- rőnek kifejtése ; de a XIV. század első felében „a római szentszék álltai pártolt királyi nemzetség áldást hozott a hazára nagy Lajosban“, ki alatt kezdett a magyarban is a tudományok iránti szeretet, jobban és jobban éledni, és rá egy szebb jövő hajnala derülni. Már Robert Károly alatt (1. magyar irodalom és tud. tölt. Ferenczy Zsigm. Jakab, Pest, 1854.) 1311. táján Párizs és Bologna volt. ama hely, hová hazánkból is a fölsőbb tudományok és tágasb tapasztalás után sovárgó ifjúság vonult. A magyar ifjak, valamint általán a tanulók, szép szabadalmak, jogok és kitüntetések élvezetében részesülvén, a tudományokhoz kedvet és bővebb útmutatást nyertek, például nekik a lakást fölmondani tilos volt; ők ellenben lármás mestersége miatt p. o. a kovácsot kiűzhették. Hurter beszéli III. Ince életiratában, hogy Párizsban egy középkori magyar tanuló meghalván, midőn a hitelezők felől tudakozódtak, „nec christianus, nec judaeus apparuit.“ Derék ifjú lehetett, s méltó, hogy a mai nemzedék példájából tanulságot vonjon. E kor oly anynyira becsülte a tudományosságra törekvő ifjakat, hogy őket tudósok, pápák és fejedelmek kedves vendégekként fogadók palotáikban. Miután ifjaink Olasz- és Franciaországból tudomány- és ismeret- gazdagon tértek vissza édes hazánkba, itt is újból emelkedtek a tudományok csarnokai, p. az esztergomi, melyben 1325. a bölcsészet, törvény- és orvosi tudomány adaték elé; a nagy váradi, mely 1347. Ncthke Demeter püspök alatt jeles tanítókat számlálva virágzott. Nagy Lajos 1367. a bécsi mintájára Pécsett alapított főiskolát, melynek fényéhez szép áldozattal járult a tudós férfiak nemesszivü pártfogója, Vilmos pécsi püspök, minek következtében az oly virágzásra jutott, hogy a tanulók száma 2 — 4000-re ment. A mohácsi ütközetben, mint Timon irja, 300. tanuló esett el a pécsi főiskolából ! Zsigmond 1388. alapító a budait. Itt veté meg Verbőcy is, a nagy törvénytudós, tudománya első alapját. A XV. században még kedvezőbb volt a tudományok hatása hazánkra; mert Mátyás nem csak az előbbi tanintézeteket kívánta jó karban tartatni, hanem maga is Vitéz János nagyváradi püspök serkentésére 1467. Pozsonyban „Studium generale Istropolitauum“ cím alatt egy egészen újat emelt. A nagy királyon és Vitézen kivül, ki előbb nagy-váradi püspök, utóbb esztergomi érsek lett, a tudományoknak hőkeblü barátjai és pártolói voltak: Dócy Orbán győri majd egri püspök, kiről Bonfin irja: „amore tűit in studiosos non mediocri, nobilia pa- scebat ingenia, in litterario ludo multos alcbat“, Báthori Miklós váci püspök, Széchy Dénes
