Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1857

véről a nem érdemlett homályt. Ő életpályáját folytonos munkásság közt futotta meg. Szép lelke, apostoli buzgalma, mentori szíve az egyházi szószéken, a tantermek falai közt, s az irodalom mezején egyiránt tisztelt vala és becsült. Hogy letűnt századaink jeleseiről szóló életrajzi művekben lap nem, hanem csak pár rideg sor jutott nevének, alázatos szerény lelke okozá, melynek leplébe burkolódzva inkább óhajtott rejleni, mintsem ragyogni. De az elfogulatlan utókor hálás gyermeke felkeresi az érdemek bajnokát szerénysége leplében is, s felmutatja őt a világnak a kiérdemlett dicsőség fényöltözetében. — Benne tudomány s lelki jóság testvérileg frigye- siiltek; s mi benne megvolt, azt másokba is átszállítani égett, sóvárgott; méltó tehát, hogy magyar egyházi férfiaink díszcsarnoka, kik működve hatottak nemzetünk műveltsége s hitélete fejlesztésének mezején, méltóságban emelkedjék e szerény férfiú emlékezete által is.

Méltán megilleti évkönyveink jelen füzetében néhány lap, egy egész századdal ezelőtt elhunyt jelesünket, ki szent célokra áldozott munkás életének javát Erdélyben, még pedig több évet belőle Kolosvárott tölte, dicsőségére az egyháznak mint buzgó pap, javára a családok szép reményeinek mint lelkes tanár, s díszére az irodalomnak mint a tudományok szerencsés művelője.

Előadásunkban az egyszerűséget tartók szem előtt. Hol a tények fénysora nyilatkozik, bizton elmaradhat onnan minden szópompa, czifra beszéd s a díszmondatok meddő serege. Egyszerű emberhez legjobban illik az egyszerűség.

Ennyit tájékozásul, illetőleg bevezetésül.

Lássuk már most a sokoldalú ügyességgel felruházott derék szerzetest, változatos életfolyamán keresztül.

GYALOGI JÁNOS ÉLETE.

(Szül. 1686. január 6-d. — Mh. 1754.)

1. §. Idősort tartólag (chronologice) látunk dicsőült magyar egyházi tudósunk érdekes életfolyamának hű jellemzéséhez.

Nagyon rövid és csekély az, a mit IIórányi Elek *) ezen jeles férfiú munkás életfolyamáról emlékezetűi fenntartott. Mi részletesen s teljesen kimerítve rajzolhatjuk azt; mert a szerencse kedvezése Gyalogi Jánosnak épen azon egyik nagybecsű kézirati munkáját jut*) Olv. Memoria Hungaror. Pars II. Viennae. 1776. 8-o. 52. 53. 11. — Célszerűnek látjuk, főleg azoknak kedvéért, kik az idézett munkát nem bírják, az egész rövid emlékezetet onnan átvéve, ide iktatni: „Gyalogi Joannes natus in Hungária, post tcrminatum studiorum eursum, institutum S. J. (Socie- tatis Jesu) 8uscepit. Multis in eo annis ad concionem hungaricam Sacri oratoris personam insigni eru- ditionis ac facundiae laude sustinuit. Provecta aetate rude donatus, ne inerţi otio difflueret, celeberri- mi quondam apud suos praeconis Joannis Csete posthuma ingenii monumenta evolvit, e quibus

1) Panegyricas orationes, in honorem Sanctorum praesertim Hungáriáé patronorum scriptas latio ser- mone, hungarice reddidit, et ad május pietatis incrementum publici juris feeit Cassoviae. 1750. Föl.

2) Dáciáé spes et deliciae in Antonio e Toparchis Lazariis ostensae in terris, et in ipso aetatis flore praereptae, altero labente lustro e sepulchri pulvere resuscitatae Tyrnaviae.;< — Csak e rideg sorokba van szorítva egy örök munkásságban megfutott hosszú életpálya.