Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1856

cselédséggel együtt. — A belkormányzás s nevelés hasonló modorban tartatott a nemes ifjúság tápláldájában gyakorlott kezeléssel. — II. József császárnak e növeldére is kihatott újító intézkedése, melynek folytán 1784-ben nyárutó 28-dikán növendékei szabadon bocsáttatván, ajtai bezárattak. 1788-ban a jezsuitáktól örökölt ingatlan javai elkoboztatván, a begyűlt pénzöszveg tőkésíttetett. Azonban csak hamar, az országos újjászületés évében (1790) télelö 25-dikén, visszaállíttatott. 1798-ban a tűzveszély martalékává vált; mirenézve 1799-ben újra építtetett, mit ezen homlokirata hirdet: „ S. Josephi Seminarium renovatum anno 1799.“ 1827-ben az élelmezés kiszolgáltatásában, gazdasági tekintetből, lényeges változtatások, illetőleg javítások tétettek, a ráfizetés (supersolutio) már jóval elébb behozatván. Az 1848-diki szerencsétlen forradalom szele e növelde ifjúságát is megkapta. Gátot szakasztott bősz folyamként rontott az ki a béketanyából, nevelőik magokra hagyatván: míg végre ugyanazon évben őszhó 18-dikán forma szerint meg lön szüntetve. Ez időtől fogva 1849-d. évi nyárutó 16-ig termei, szobái kovács-műhelyül, majd ltóroda, később fogház gyanánt, tágas udvara pedig barmok rekeszéül használtatott. — Végre 1850-ben megnyittatván, cs. kir. dohány-raktár és szivargyárúl kezdett használtatni s hasz- náltatik mind máig kölcsönös alku útján megállapított évi szállásbér-öszveg fejében, melyet a birodalmi cs. k. kincstár fizet az erdélyi katholikus tanulmányi alapnak (fundus studiorum catho- licus). Mind a két épületnek eredeti rendeltetésére fordítása végett az illetőktől többször erélyes lépések tétettek a magas kormánynál.

Hű rajzát adván az eddigiekben a tudományok s velők összeolvadt vallásos nevelés ezen időszakbani lelkiismeretes kezelésének, körrajzban felmutattuk egyszersmind a kolosvári je- zsuita-társodával szoros viszonyban volt két növeldének állapotját: hátra van még, hogy az ezekkel érintkezett némely tárgyakról — habár csak fővonalokban is — emlékezzünk. Ilyen

a) A nyomda. Hogy a társoda erdélyi életének már első időszakában birt sajtót, azt rövid-velősen bebizonyítottnak hiszszük. Hogy pedig a kolosvári jezsuita-társoda e második időszakon keresztül is bírásában volt egy nyomdának, a mellett nem csak számos rendtagok nevei, kik mint nyomda-felügyelők említtetnek, nem csak a nyomdai művezetők (factor v. provisor) egész sora, hanem azon számos munkák száz még ezer példányai is tanúskodnak, melyek ezen sajtó alól kerültek napfényre, s címlapjaik alsó szélén e bélyeget hordozzák: „Kolosvártt, a J. T. akadémiai betűkkel nyomta (pl.) Becskereki Mihály.“ Ilyetén nyomtatványoknak egész lajstromát adhatnék időrendben annak begyőzésére, hogy nem volt év, melyben a jezsuiták kolosvári fő-tanintézete nyomda nélkül volt volna: de nem Írunk hitetleneknek s a honi nyomdászat történetében egészen járatlanok seregének; azért bizvást elhallgathatunk. Zá- radékúl csak azon egyet említjük még meg, hogy az erdélyi katholikusok kolosvári fő-tanintézete a jezsuiták idejétől mai napiglan szakadatlan bírásában volt s van jelenleg is még azon intézetnek, melynek bejárása felett e szavak olvashatók: „A kolosvári rom. kath. lyceum könyvnyomtató és kőnyomó intézete.“

b) A könyvtár. Hogy a kolosvári jezsuiták évtizedek vagy századok folytán jelentes könyvtárra tehettek szert, — ha eltekintünk is attól, mennyire buzgó kedvelői, sőt szerencsés művelői voltak ők a tudományoknak, — már csak azon tudat sem enged helyet legkisebb kétségnek is, hogy ők majd minden telepükön (mi Európában több százra rúgott) egy-egy nyomda birtokában voltak; ha tehát vásárlások útján nem is, már saját nyomdáik terményeiből oly tetemes számra szaparodhatott mindegyik könyvtáruk munkáinak kötet-száma, hogy azt minden túlzás vagy csak nagyítás gyanúja nélkül mondhatjuk jelentesnek. Azután ki képzel oly virágzó főtanintézetet, minő a kolosvári Báthory-egyetem volt, a közepesnél nagyobb jelentékkel biró könyvtár nélkül. De mi tényekkel , megfogható adatokkal is szolgálhatunk azon hitnek — bármi szűk kebelben lakozzék is az, — kierőszakolására, hogy a jezsuiták kolosvári társodája ezen tárgyalt második időszakban psakugyan nevezetes könyvtárral birt. A jezsuitáktól örökölt könyvmaradvány,ok(számszerint legalább is nyolcezer darab) képezik alapját sőt magkövét a kolosvári mai rom. káth. lyceumi könyvtárnak. Hogy elhallgassuk a classicusoknak különböző kiadású választékos példányait, s mellőzzük a történetirodalmat képviselő becses művek érdekes csoportozatát, vagy gazdag leltárát a hittudományi munkáknak: egyedül az ősnyomatokra (incunabula) szorítkozunk, melyek száma (1470. —1536. időkör) kétszáz körűi jár. Oly könyvtár, mely ilyeket s ekkora számban foglal magában, a tudományos világ figyelmére érdemes, s mint ilyen, valóban jelesnek mond-