Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1856
17 kegyelemtények, melyekkel ezen tápláldának egykori növendékei később az államhivatalok fényfokain ékeskedtek. Nem egy üdvös célra tett kegyes alapítványt köszön nekik az egyház, melynek ápoló keblén nőttek nagyokká. — Egy, 1773-ról szóló kimutatás szerint e táplálda nemes ifjúságának száma ötvenhatra, évi jövedelmének öszvege pedig 3843 írt. és 25 krra rúgott. Az életmódnak mily egyszerűnek, az akkori világnak mily boldogúl olcsónak kellett lenni, hogy mai számításunk szerint e csekély pénzöszvegből annyi egészséges, életerős ifjú láttathatott el il- lőleg. Kétségkivűl parányiak voltak azon időtájatt a követelések, nem rongálták még akkor az emésztő műszert a francia asztalok, sem a családok anyagi jólétén rágódó divatkór nem pusztított még oly irgalmatlanig, ellenállhatlanúl fajunk körében. Boldog idők! — Megjegyzendő még e tápláldának történelmi vázlatában, miszerint az erdélyi 1. sz. piispökmegye részére is képeztet- tek itt világi papnövendékek. E célra gr. Apor István 25,000 fr., Uyés Endre erdélyi püspök 1000 fr., Ilyés István 1000 fr., Szebeklébi püspökhelyettes 2500 fr, s Baranyai Gergely 833 fr. 20 krt., öszvesen 30,333 fr. és 20 krt hagyományoztak. — - Névsorát azon egyházi férfiainknak. kik ezen tápláldában nyerték első kiképeztetésöket, egészben nem adhatjuk; de 1746-d. évre ezen neveket találjuk följegyezve: Farkasfalvi Bálintfi Gergely, Kis-Nyujtódi Gáli Péter, Maros-Vásárhelyi Bocskor József és Kóbori Seb es vári Miklós. — II. József császár kormányidején (1784. nyárutó 28-dikán) e táplálda megszűnvén, kiürült, csak kevés papok hagyattak benne. De hat év múlva (1790. őszelő 6-dikán) ismét visszaállíttatott. 1798-ban födele leégett. A közelebbi forradalom szomorú napjaiban ismét megsziintettetett. Jelenleg helyisége hadszertár, de csak ideiglenesen. — Ennyi mindaz, mit rövidre vont vázlatban, de biztos alapon, ezen sokoldalúlag jeles tápláldáról mondhatunk. A Báthory-, később szent Józsefről nevezett kolosvári katholikus nagyobb növeldé- nek (seminarium Bathorianum, v. seminarium S. Josephi pauperum) eredete egykorú a jezsuiták erdélyi (kolosvári) társodájaéval. XIII. Gergely pápa, miután a Báthory István által alapított kolosvári jezsuita-társodát megerősítette, s annak fő-tanintézetét egyetemi rangra emelte volna, hogy a kedvelt magyar nemzet iránti atyai szeretetének kitűnő jelét adja, 1582-ben évenként ezer kétszáz daral) aranyat ajánlott fizetni tizenöt éviglen ama szent célból, hogy az esztendőnként erdélyi szegény katholikus gyermekeknek vallás-erkölcsi s tudományos növelésére fordíttassék. O szentségének ezen dicső nyomdokán indulva a kegyes szivű lengyel király Báthory István, 1583-d. évi télutó 12-dikén költ oklevelének világos tartalmánál fogva alapította a kolosvári nagyobb növeldét (seminarium). A fejedelmi okmánynak ide irányuló lényegesb része így hangzik: Az erdélyi szász megyepapok vagyis lelkészek egyházi jövedelméből évenként ezer magyar aranyat határozunk oly renddel, hogy ezen adományozott pénz csupán a szegény és segedelmet igénylő tanuló ifjak ruházatára és élelmezésére fordíttassék *), s e végből Zsombori László fejedelmi tanácsosnak s a tizedek haszonbérlőjének megparancsoltatik, hogy minden évben ezer magyar aranyat a szász megyepapok egyházi jövedelméből a kolosvári növelde (seminarium) főnökei- s felügyelőinek számláljon le. Ezek szerint tehát a Báthory-féle növelőének mind alapítóiról, mind keletkeztének koráról határozott tudomásunk van, mit okmányilag 1583. télutó 12-kére tehetünk. — Ezen növelde sorsa a jezsuiták kolosvári társodájának viszontagságaival elválhatlan kapcsolatban lévén, azon hullámzáson kellett átvergődnie, melytől maga a Jézus társasága hányatott. I. Leopold király uralkodásának végső éveiben csendes kikötőbe jutván az erdélyi jezsuiták hajója, a magas honatya gróf Apor István erdélyi kincstárnokhoz bocsátott leiratában a néhai Báthory-féle alapítványra vonatkozólag oda nyilatkozik, hogy azt fejedelmi kegyteljéből jóváhagyja, megerősíti s új alapítványképen (novae fundationis adinstar) a Báthory-növeldét föléleszti. Ez még ekkor, a társodával együtt, az O-várban volt. Azonban — Kolosvár városának 1734-ben készített hivatalos rajza szerint — a most említett esztendőben már a mai helyén állott a belső- Torda-utcá- nak a Fogoly-utcába szögellő területén. Az itt nevelt s tudományosan képzett katholikus tanuló ifjúságnak száma évenként változott. Egy kimutatás szerint 1773-ról az esztendei tiszta jövedelem 3780 fr. és 35 krt. tett; a növendékek száma pedig 144-re ment; de már 1776-ra 4474 ff. és 38 kr. évi jövedelmet olvasunk, mely öszvegből azon évben 130 ifjú tápláltatott, a szükségelt *) „Ex censu cathedratîco pastorum sive plebanorum Saxonum Transsilvanorum decernimus ea lege, ut haec pecunia collata ad solas tantum stúdiósáé juvenlutis, egenae scilicet et ope indigentis, vestes victusque convertantur.“ — A latin szerkezetű eredeti okmány szavai. 3
