Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1856
11 temum“*). — Hogy a bölcsen számító királyi kegyur ez ifjú fejedelmi utódnak szívét általában a catholicismus, különösen pedig a Jézus társasága erdélyi ügyeinek annál biztosabban megnyerhesse, fejedelmi bátyjánál oda munkált, hogy ez magas hivatású fiának neveltetését a buzgó jezsuiták gondjaira bizza, kik mit sem mulasztottak el, hogy a fejedelmi reménynek jeles szellemi tehetségeit vallásos irányban fejleszszék, idomítsák. Báthory Kristóf 1581-ben Erdély kormányáról lemondván, utóda, a még csak kilenc éves Zsigmond fejedelem mellé három igazgató rendeltetett, a gyánmoki egyszersmind országkormányzói fontos tisztet, a gyermekfejedelem nagykorúságáig, a derék Géczy János vitte, kinek Erdélyre nézve aranynapjaiban a kolosvári kath. tanintézet szépen fejlődött virágzásnak. De Géczyre az ország terhes gondjai sokkal súlyosabban nehezedtek, sem hogy azokat a megviselt vállak tovább birliatták volna : mirenézve a meggyesi országgyűlésen, 1588-ban télelö 8-dikán kormányzói hivatalát letette. Az ifjú Báthory Zsigmond fejedelem lépett ezután atyja kormánypolcára, ki még ekkor jó szemmel nézte, hogy bizonyos számú kormánytanácsosok vele egyetértöleg ideiglenesen az ország ügyeit intézzék. Azonban, alig ragadák meg a gyenge karok a kormány gyeplőit, legott hatalmas — mondhatnék országos—ellenzék állotta szent törekvéseinek útját, ott a meggyesi országgyűlésen. Nem kevesebb volt, mit ez heves követelések közt sürgetett, mint hogy a jezsuita-szerzet a honból szám- üzettessék. Az ifjú fejedelemnek megtört minden erélye az alkudni nem akaró rendek merev ellenszegülésén. A királyi nagybátya végrendeleti szavaihoz siker nélkül ragaszkodott a kegyeletes szívű fejedelem; hasztalan volt minden szóharc, hogy a tanácskozó gyűlést alább hangolja. A fejedelemnek a kormányróli lelépés, vagy a jezsuiták száműzetése közt kellett választania, vég-elhatáro- zásúl néhány nap (mert az országgyűlés ugyanazon évben, télelő 23-dikán már feloszlott,) tűzetvén ki. Végre a fejedelem az erkölcsi kényszernek engedvén, az utóbbihoz megegyezését adta, jóllehet a határozatot csak utóbb szentesítette Fejérvártt aláírásával. És itt veszi kezdetét a Jézus társaságának Erdélyben sa kolosvári kath. fő-tanintézetnek viszontagságos életszakasza. A társoda feloszlott, a rendtársak kivonultak a fejedelmi hazából, a tantermek megnéptelenültek, a tanügy elárvult, az oktatás megszűnt. — De Báthoiy Zsigmond nem sokára a kizsarolt határozattal ellenkezőleg cselekedett. A jezsuitákat titkon újra Erdélybe hívta. Sőt az 1595-ben tavaszhó 16-dikára Fejérvártt tartott országgyűlésen, hol a fejedelem oldala mellett a történelmi nevezetességű Cariglio Alfonz jezsuita-atya vitte a szerzetesrend érdekében a vezérszerepet, a meggyesi erőszakolt határozat eltörölve, s a jezsuita-szerzet végzetileg vissza lön állítva. A tanintézet tehát újra megnyílt még azon évben, tavaszutó 10-dikén. E tájatt feltünőleg említtetik Maritti Márk Antal jezsuita, mint Báthoiy Zsigmond egyik kegyence.— Nyolc év folyt le ezután, hogy a tanintézet eredeti helyén, a Farkas-utcában, fennállhatott. De a XVH-d. század valamint az egész honra a zavarok árját borítá, úgy homályosítá el a kolosvári kath. fő-tanintézet szerencsecsillagát is. A török hadaktól támogatott Székely Mó- zes vémyomokon törekedvén a fejedelmi székre, 1603-ban nyárelő 4-dikén Kolosvárt ostrommal megvívta. A helybeli s városba szorúlt idegen nép vad tömege a jezsuitákat a városból kiüzetni zajos lármával, vad ordítással követelte, sőt erre a város tanácsát kényszerítette is. Ezután egész tömegben a szentegyházat, szerzetes lakot, valamint a tanintézetet is megrohanta, kifosztotta, lerombolta, mely utóbbi, mint katholikus képző intézet, azon helyen többé soha fel nem állíttatott. A társoda tizennégy tagja, galádúl bántalmazva, gúny és gyalázás közt elűzetett; kiket — hogy a hazában szerte portyázó tatárok körmei közé ne jussanak, — a katholikus főrendű Tlioldi István nemeslelkűleg oltalmazván, Bogáthy János görgényi várába küldött, hol is minden szükségeikről emberbaráti szép érzettel gondoskodott. Egy közőlük (a tizenötödik), Fekete Manó, a szentegyház gondnoka, a bősz nép vad dühének esett haláláldozatúl, ki a templom kirablásakor homlokán vett fejszeütés s egyszersmind golyó által lelketlenül rogyott össze. Básta György német hadvezér legyőzvén s a csatasíkon elejtvén Székely Mózest, Erdély Rudolf német császár s magyar király hatalma alá került. A kolosvári új parancsnokság 1603. őszhóban a piaci nagy-templomot, valamint az ó-vári tanoda-épületet is az egységhivőktől visszavette, s a négy hóval ezelőtt kiutasított jezsuitáknak adta. De soká egyiket sem birhatták. Bocs*) Birtokomban levő kézirati példány eredeti szövege szerint, mely ily címet visel homlokán : „Serenissimi olim Stephani Báthorey Hungari, Regis Poloniae, Principis Transylvaniae Testamenti seu Extremae Voluntatis verum et genuinum exemplar.“ *
