Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1856

- 12 kay István fejedelemnek választaték 1605-ben, amott Szerencsen, itt Meggyesen őszelő 14-kén. Bocskaynak, még megválasztatása előtt, nyárhó 21-kén kelt rendeletéből a kolosvári piaci széntegy- ház s az ó-vári tanoda-épület is, huszonegy havi használat után, a katholikusok- illetőleg jezsuitáktól el vétetvén, az egységhivő f'elekezet birtoklásába szállott. Ekkor kísértetett ki tizenhárom jezsuita Kolosvárból Nagybányára. Ismét elárvult tehát az erdélyi katholikusok kolosvári fő-tanintézete. Pár évvel később (1607. nyárelő 10-d.), a kolosvári országgyűlés végzetének erejénél fogva, a Jézus társaságának nem vala, nem lehete többé állandó maradása. Társodái megszűntek, tanodái bezárattak, s hetvenhárom tagja hagyta el újra a hon határait. Ez időn túl az erdélyi katholiküs közoktatás végre is a székelyföldi barátklastromokba szorúlt. Erdélynek katholiküs szellemű nevelésügyét szívökön hordozó akkori országnagyok KornisZsigmond és Boldizsár, Losonczi Bán fi Péter, Kálnoki János, Béldi Kelemen és Huszár István sikeretlenííl tiltakoztak az első törvénycikk ellen, a jezsuiták kényszerűiének végbúcsut venni. Kolosvár ezentúl (a második időszakig) nem látott kebelében jezsuitát.

Azonban nagyon csalatkoznánk, ha — a Jézus társaságának erdélyi viszontagságait olvasván — azt hinnők, mintha annak tagjai minden egyes száműzetésükkor a hont legott egyig odahagyták volna. A súlyos csapások s többször isméiéit országos rendeletek dacára, a jezsuitarend első beteleplése óta Erdélyt soha végkép el nem hagyta, tudván jól, hogy száműzetése csak pártsürgetés- szülte eredmény, de nem Erdély katholiküs rendéinek közkívánata egyszersmind; érezte e mellett számos nagytekintélyű pártfogóinak hathatós védletét. Báthory Gábor, a különben is vallástalan fejedelem, üldözte a jezsuitákat, igen a világi katholikusokat is általában, kik közöl egy főrangúnak ideiglenes menhelyet eszközle a 'fejedelemmel dacoló Vesselényi Pál. Ezen főrangú erdélyi magyar Komis B o 1 d i z s á r volt, a nemesség kedvence. Mint buzgó katho- likus ember, egyik várában (talán Homoród-Szentpálon) rejtve tartogatta Vásárhelyi Dániel jezsuitát, s vele még néhányat. Kornis, a bűntelen, elvérzett 1610-ben Kolosváratt, épen oly törvénytelen úton, mint az utóbb itt kiszenvedett nerói áldozatok, — miként a derék Hodor gyászecsettel megjegyzi.— Azon viszonynak, mely az erdélyi fejedelmi udvar s a külhatalmasságok közt létezett, tulajdoníthatjuk, hogy Erdély fejedelmei közöl ez idétt Báthory Zsigmond (bár vakon vezettetett tanácsosaitól), Kákóczy Zsigmond, de kivált Bethlen Gábor iratban ás bizonyított gyöngéd kímélettel viselkedtek a jezsuiták mint nevelők iránt. Innét magyarázható csak, hogy—ámbár e szerzet 1607. nyárelő 10-d. Erdélyből kitiltatott; Báthory Gábor idejéből pedig olvassuk: „Kolos-Monostoron katholiküs papnak lakni szabad ne legyen, hanem ha valaki maga házánál káplánt tart magának; “ — a besztercei országgyűlésnek 1610. tavaszhó 3-kán kelt törvénycikkében újabb kitiltatásukat szemléljük, még pedig szigorú büntetés terhe alatt.

De kevés év haladtával kedvezett az ég a szent hivatású rendnek. Az 1613. őszelő 27-dikén megnyittatott kolosvári országgyűlésen Bethlen Gábor választaték Erdély kormányára, ki ugyanazon országgyűlés törvénycikkeivel öszhangzó különös ünnepélyes oklevélben biztosítja a kér. kath. hitvallás szabad gyakorlatát, s egyszersmind a kolos-monostori zárdára vonatkozólag^-mely csaknem 1588-d. év óta, szinte haszonvétlenűl, zárva tartatott — töredékben ekkép nyilatkozik:

„Jóllehet az elenyészett években, mart. 25-d. 1610-d. évben Besztercén tartott országgyűlésen, Báthory'Gábor idejében, a romai hitvallás használata és gyakorlata némi bizonyos helyeken meg- és eltiltatott légyen, és az akkor világosan megneveztetett egyházak, monostorok és zárdák zárva voltak:

De minthogy az arról szóló besztercei törvénycikk, a cs. kir. felség legjóságosabb felszólításába, ellenkező rendelvény által, viszont a jelen év sept. 27-dikére Kolosvár városunkban nyitott és tartatott országgyűlésben, annyiban megsemmíttetett és eltöröltetett, s a romai hitvallásnak szabad gyakorlata megengedtetett;

Mi is az úr-lakosok végzetével egy voksulag beegyezünk s általában és külön a romai "hitvallóknak megengedjük, hogy ők a Kolos-Monostoron épült, Kolosmegyében lévő zárdát kinyithassák, belémehessenek, oda papokat vihessenek, élelmezhessék, s a romai hitvallás szerinti egyházi gyakorlatok- és szertartásokra szabad, teljes és mindenképen felhatalmazottak legyenek. A mint beegyezünk s megengedjük jelen levelünk tanúsága mellett. — Kelt Meggyes városunkban, üövemb. 14-d. az úr 1615-d. esztendejében.“

Ily kedvező fordulatot nyervén äz erdélyi katholikusok vallásügyei Bethlen Gábor kormányidejében, a társoda szétrebbent tagjai összegyűjtettek, s világi papok öltönyében, mint apos-