Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1854
— 7 A megfélemlett sereg örömzajjal fogadá a határozott bátor szót, s újra füllángolt bennük a király s haza iránti szent kötelesség hamvadó szikrája. Midőn pedig látná Koháry, hogy szavai szívig hatottak: ismét megparancsolá, miszerint ily balga tanácscsal őt többé ne háborítsák s az ellenség lölszólításait hidegen utasítsák vissza. Hősünk lelkesítő szavai bírtak annyi lángot önteni az őrseregbe, mi által az ellenség rohanásai többször visszaverettek. De az ostrom folyt, a veszély nagyobbodók, nagyobbodott a félelem, reményvesztés, kétségbeesés. S a szerencse elhagyá Füleket! A várbeli nők és gyermekek szívrepesztő sikoltásai meglágyíták az erősebb férfikebleket; kivált miután amazok égbe öltött karokkal kérték a föladást. Összeülnek tehát az apák. s vezérük hire, tudta nélkül elhatárzák a vár föladását, minek jeleid fehér lobogót tüzének a bástyákra. A történetek folyamának ez uj medret nyitott. Az ellcnhad rögtön fóloldá az ostromot. Az alkura kiküldöttek feje Gyürky Pál volt, kik Tököli megbizottaival úgy egyezének, hogy szabadon és bán- talom nélkül mehessenek ki a várból, melyet Kohárynak bástyáknál erősebb lelke ótalm&zott meg eddig is. Koháry, kinek egy híve sem maradott, méltó haragra gyált a történtek hallatára; a szerződés tartalmát fölolvastatni sem engedé, s bár nevének aláirásával a várban maradt összes kincseit, ezüstét, aranyát, ritka szépségű és jóságú paripáit megtarthatta volna: mégis állhatatosan megtagadta azt. A török vezér zajló öröm közt vezette katonáit a várba. De látva, hogy az csak kőhalom, föllobban mérgében, s kevésben múlt, hogy Kohárynak saját kezével nem vévé életét. Tököli, ki örvendett, hogy hatalmas ellenségtől szabadult meg, fegyveres népétől körülállva ült a vár alsó kapujánál, és fejenként számlálgatta a kivonuló őrizetet; de leste főkép Koháry kimenetelét, kiben pártjának hatalmas hadvezért remélt megnyerhetni. Koháry, mint roppant eleiánt, mely magába bízni megtanult, méltóságos léptekkel ment ki a várból, szeme villáma Tökölire esek, kit rövid, de hatályos szavakkal fedd királya iránti hűtlensége-, s hona és nemzete ellen elkövetett kegyetlen dúlásaiért. Tököli által haditörvényszék elé állíttatik, s bizonyosan életét veszik, ha a lengyel király s Tökölinek néhány barátja, kik az ellenségben is tisztelék az állandóság erényét, nem ellenzik. Petneházy, ki elébb is ügyekvék őt a frigy aláírására bírni, újólag unszolta; ámde könnyebb volt volna megrendíteni a meredek szirtet, mint Koháryt föltett szándékától elvonni. Most kimásztok redves odvaikból az elaljasult emberi keblekben sziszegő mérges kígyók, tövises nyelvükkel karczolni föl sebeit a magas érzető szívnek, s midőn egyebet tenni nem tudónak: gyáva dühökben rabnak, rósz hazafinak merészelték rágalmazni azon férfit, kinek keble szívoltárán Isten, király és haza iránti vallásos hűség volt a szentség. A szenvedélyek árjától elkapott jog- és vértipró pártosoktól nem lehetett egyebet várni a legdurvább és iszonyúbb kegyetlenkedésnél. Megkötözik tehát Koháryt s lóra csatolva kisérik Nó- grád vármegye Perse nevű helységébe sept, 11., honnan sept, IG. 1G82. Kegéczre lmrczoltatott, s a vár egyik sötét üregébe záraték. Tököli, hogy boszúja teljes legyen, földúlta Koháry birtokait; csábrági kedves várának, hol hősünk bölcsője rengett, egyik részét földig rontotta. — A x-egéczi várból lelki nagyságát bámuló őrei kimentették ugyan, de, miután négy napig szertebolyonganá- nak az erdőkben, egv faluban, hová élelemszerzés végett vetődtek, megismertetnek és elfogatnak; az őrök karóba húzattak, Koháry pedig jul. 18. 1683. az ungvári, majd a sárospataki s munkácsi tömlöczökbe viteték s az elébbinél még borzasztóbb üregbe tétetett. Itt elrekesztve minden közlekedéstől a külvilággal, még őreinek is tiltva volt vele szót váltani. Éhség, szomj, hideg, lánezsúly s a dohos falak minden Ínségei által sanyargattatván: a fájdalom, szenvedés és síri csend valónak elválhatlan társai. Leírhatlanok azon szenvedések, melyeket Kohárynak hazájában és honfitársaitól
