Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1854
4 — hivatásuk angyalának intő szavát követve, pályafutásukat a cselekvés drága gyöngyeivel hímezték ki; kik Isten, nemzet és király iránti igaz szeretettől áthatva, mint megannyi fénycsillagok tündöklőnek a hon egén. S ezen dicső Koliáiy-családnak, melyben az erény firól fixa szállt, egy a magyar nemzet évlapjaiban igaz gyöngyként tündöklő tagját: II Koháry Istvánt tettem figyelmem főtárgyául, kinek emléke áldásként ragyog át a késő utókorra, s alig van életbölcsőjétől koporsójáig egy pont, melyről valami szépet, jót, nagyot és dicsőt nem lehetne említeni. Koháry István mart 11. 1649. látta először Isten szép világát a csábrági várban. Atyja báró Koháry István, anyja Judit a báró Rálássák hős nemzetségéből. Szüléi már zsenge éveiben beléönték az Isten félelmét, s ez oly gyökeret vert a gyermek fogékony szívkertében, hogy belőle nem sokára fölsarjadzott a keresztény erénynek ama bőven gyümölcsöző fája, melynek enyh- adó árnyékában utóbb az élet viharaiban bizton mcgállhatott, szenvedéseiben írt, menedéket talált. Már élete hajnala egy szép, egy melegíti! és világoskodó napot jósolt. A bölcsészeti tanulmányokat a bécsi egyetemben végezte, hol a szépreményű ifjú elmebeli tehetségei és kitűnő szorgalma által nein csekély dicséretet aratott; itt szerezte magának Istvánunk azon bő tudományt, minővel kevés kortársa dicsekedheték, s melylyel később a magyar irodalmat is gazdagította. Becsben történt, hogy, midőn egy ízben Zrinyi Miklós, a „vezér-költő“, az egyetemet meglátogatá, az ifjú Koháry, mint megbízott iidvezlő-szónok, annyira magára vonta a nagy ember figyelmét, miszerint ez barátságos tanácscsal buzdítván őt, a bölcsészet gondos tanulmányozását úgy ajánlá neki, mint a melynek, akár udvari, akár tábori életet követve, tanácsosai vagy karddal szolgálandja a fejedelmet, a hazát, gyümölcseit egyformán szedendi. Egy világos vágy jelentkezék az ifjú keblében; vágy, mely homályosan már rég szemei előtt, lebegett; vágy és óhajtás, mely tetteit irányozta, ha napi foglalkozásait végzé, melyről álmodott, ha tagjait nyugtató. A vágy, hogy Isten különös szolgálatára az egyházi-rendbe léphessen, melyhez régóta bizonyos benső vonzalmat érzett, most szokottnál élénkebben jelentkezék Koháry szivében, s a mi hihetőleg magához is ragadta volna az áh itatós ifjat, ha a körülmények más pályát nem szabnak elébe. — Tanulmányait t. i. közvitában fényesen berekesztvén, s I. Leopold király által aranylánczczal ajáridékoztatván meg: atyja halála után, ki 1664. Léva ostrománál esett el «), haza szólíttaték, hol nem sok idő múlva parancsát vette a fejedelemnek, melyben a lelkes ifjúra, kit még atyja életében 1661. honti főispánná nevezett, most a fűleki kapitányságot is reá ruházta. a) Mennyire fájlalta mind a nemzet, mind a király e nagy hős 6. Koháry Istvánnak kora és szerencsétlen halálát: kitűnik Wesselényi Ferenez akkori nádornak gr. Zichy István kamarai elnökhöz, és I. Leopold királynak a nádorhoz intézett leveleikből, melyek igy hangzanak. A nádor levele: Vere singulari cordis dolore, ac trişti animi planeta indolui fluieri meritissiini herois 1 >ni Stephani Koháry, cuius ut pios mancs actcrna cocleşti« clemenţia glorificet, christiano simul veto precor. l’orro Suao Maiestăţi quid humillimc meo voto retulerim, acclusa cxhibenl. Amicitiam vero vestram hortor, conemur pro pu- pillis ejus fovendo, et a morte ipsius, testariquc amanuis, quam aiuatum in defmicto amiserimus amicum.“ A király levele: „Leopoldus etc. Innotuit vobis procul dubio, in nupcino feliei eoixíiictu penés Lovam, inter reliquos Magnificmu Stephanum‘ Koháry de Csábrág et Sitnya, l’raesidii noştri Szécsényiensis et Filekiensis supremum Capitaneum, dum contra bostem fortiter pugnaret, ceeidisse. — Dolcndum est. virum non minus militari experientia, (piám valore et continua fidelitate, hoc poriculoso patriae tempore crcptum esse. Cum igitur neeessitas exposeat, ut loco illius alias Colonellus constituatur, qui conductos et modo dispersos miile equites hungaros recolli- gat, illisque praesit: ideo a vobis illieo informări, ac primus, quem prae cetera praeficiendum judicetis“ stb.
