Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1854

5

A szerény ifjút váratlanul lepte meg e királyi parancs, azért iigyekezett is e magas és nehéz hivatalt magáról elhárítani, mentegetvén magát ifjúkora- és járatlanságával a hadi pályán. Azonban a király bízva a lévai hős nagyreményű fiában, újólag parancsold, hogy a rá ruházott hivatalt haladék nélkül vállalja el, melyet atyja érdemeiért ad neki azon szilárd hittel, hogy atyja nyomdokait követendi, s míg a férlikort elérné, Unger vezért rendelte helytartójává.

1671. Kohárv. a fejedelem és hazához egyként hű, Fiilekvár megerősítésére szükséges költségért folyamodik a haditanácshoz, s folyamodását siker koronázza. Fiilekvár ezen korban, mint a bányavárosok kulcsa, egyike volt a nevezetesebb helyeknek.

Sebesen követék egymást ez időben az események. A parázs alatt lappangó tűz, mely 1671. és következő években kis időre el vala fojtva, ismét lángra gyűlt. Az összeesküvés maradékai Erdélyben kérésének menedéket, s a támadás zászlóját ismét felütötték. Hazánk uj polgári háborúnak lön gyászos színhelye, s a mi még keservesebb, hogy egyik háborgó fél a törökkel tartott. Vezérük a dölyfös, indulatos, hevétől elkapott 21. esztendős Tököli Imre volt. Ki 1678. 20,000-böl álló honfivérszomjas pártjával betört az ország szivébe. Több várat és várost meghódított, utóbb Fülek alá nyomult.

Koluíry még 1672. febr. 24. kezeihez vevén az 1,500. frtnyi összeget, s megerősítve, mennyire lehetett, Fülek bástyáit: a kóborló török csapatokat Fülek mellől egész a dunai tájakig is elverte néhányszor, s nevének puszta hallása is félelmet gerjesztett bennük.

Tököli hízelgő ajánlatokkal ügyekvék Koháryt megnyerni hazatipró pártjának: de hősünk a tűzpróbát kiállva, erényét biztosította. Tököli haragra gyúlva, ostrom alá veszi Fülekvárt; ámde Ivohárynak szirterős lelke vitézül verte vissza Tököli zsoldosait. E hű szolgálatért arany- lánczról függő mellképével és sajátkezűleg írt levéllel jutalmazá őt a király 1678. dec. lő. />).

A jövő évben mint pusztító fergeteg vonult Tököli a kárpátaljai megyékbe. Naponként ragyogóbb szerencsével hordozta diadalmas zászlóit; de nyomában pusztulás, honfivér és füstölgő romok.

Kohárv 1681. elébb kir. tanácsossá, majd ezredessé s végre, az ugyanazon évi soproni országgyűlés alatt aranykulcscsal tiszteltetvén meg, kamarássá neveztetik. Ezen országgyűlésre Tököli is meghivatik, s ámbár Eszterházy Pál saját fiát ajánlotta túszul adni biztosítására, azon meg nem jelent. Szerencsés táborozásai felfútták a tüzes indulaté vezért. s merész leikébe még nagyobb bizalmat s bátorságot öntének; miért a király ajánlatait, kegyelmét megvetette, hazafitársainak engesztelő szózatára süket maradt. A zultánhoz folyamodók inkább segélyért, s mind magát, mind a nemzetet a kereszténység és nemzetünk esküit ellenének ajánlotta és annak adófizető szolgájává alacsonyította c.).

b) A levél igy 'hangzik: „Magnifice ete. „Instructi sumus te liisee disturbiis, rebelliouis insultibus, ot machinationibus temet generöse opposuisse; neque minis, neque benevolentiae illoriuu, ac invasioni cedendo, prae- sidium tibi concreditum sedulo conservasse. C'um igitnr praeelaris hisce actionibus rarae tidelitatis, et constantine pálmám merueris, tuique olim genitoris, pro patria gloriose occumbentis vestigiis insistendo, singulärem landein eomparaveris: ideo hocce fidele tuiuu servitium gratum nobis aceidit, non dubitantes, te ita continuaturuin. Intcrea jussimus in signum Caesareae et Regiae nostrae clementiae, catenam auream, cum effigie nostra remuncrandum'- ete. L e o p o d u s m. p.

c) A szövetség pontjai a zultán és Tököli között: I. Tököli Magyarország fejedelmévé legyen, halála után az ország szabad választási joggal bírjon. II. A zultán a magyarokat pártfogása alá fogadja, egész erejével védelmezze, s azokat hajdani szabadságaikban megtartsa. III. A magyarok híre nélkül semmi fejedelemmel frigyet ne kössön. IV. Az elfoglalandó várak Tökölinek átadassanak. V. Szabad kereskedés legven a ma- gyarok és törökök között. VI. A magyar követnek oly tisztelet adassék Konstantinápolyban, 'mint más fejedelmek követeinek. VII. A török udvarnak esztendőnként adót fizessen Magyarország, mely a 40,000. aranyat túl ne haladja.