Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1853
11 — ez előtt közel negyven évvel oly jellemzőleg jegyzé meg, hogy „csak az egyes szavak értelmét magyarázták az esméretesnek feltett nyelv azon szavaival, melyek azoknak leginkább megfeleltek; ezenkivül legfclebb azoknak némely nyelvtani tulajdonságaira nézve tévén figyelmetessé a nyelvek tudása után szomjuhozó olvasót“ ').— Páriz-Pápai szótára korunkhoz közelebb esvén, körünkben Molnárénál jóval nagyobb népszerűségre talált, mit ismételt kiadásai hangosan hirdetnek -). Apáink és mi, ennek gyámkarján emelkedőnk a latin classicisinus ismeretére: innét iránta azon őszinte kegyelet, melynélfogva könyvpolcainkon rendesen kitűnő helyre méltatjuk őt. Márton József, a Németfóldön már a jelen század elején virágzásnak indult szótár- irodalom életrevalóbb rendszerét követvén, eldődeinél latin-magyar szótárirodalmunkat jelentesebb fokra emelé, s annak újabb irányt adott. Ő nem elégelvén az eddig követett értelmező rideg modort, a nyelv szellemét alkotó szófordulatokat, mondatviszonyokat s nyelvsajátságokat ■— mint minden nyelvnek idegrendszerét — ügyekezett nyelvünkön kijelölni. De —minthogy három nyelvet akar egyszerre tárgyalni — nagy tömegében a tanuló képtelen magát tájékozni. Es innét magyarázhatni, hogy közel negyven év folytán nem részesülhetett egynél több kiadásban. Ehhez korra nézve legközelebb áll azon szókönyv, melyet Beimel József kezdett meg; de részvétlenség miatt félbeszakadt * 2 3). Első vagyis deák-magyar része százhúsz ívre teijedett volna. Külalakja után Ítélve, ámbár annak kelleméből a szürke papiros sokat levont, belőle könnyen kezelhető tömött szótár válik, ha kedvezőbb csillagzat alatt létesülhet. A szerkesztés kezelését tekintve, az gyökéralapon betűrendes értelmező szellemben készült. Nyelvünk addigi foglalásait magába karolja. Helyesírása a kor színvonalára emelkedett. Azonban gyenge oldalai: a) hogy sok szó történeti származását latinul adja; b) sok helyt az értemény megállapításában habozó, félénk, ingatag; mit a sok: talán, hihető, lehet, majd minden lapon elárul. Egyébiránt a vállalat jobb sorsra vala érdemes. Még két szótárirodalmi jelenséget kell felemlítenünk, melyek majdnem napjainkban tűntek fel a közoktatás mezején. Egyik a már érintett sáros-pataln latin-magyar szótár 4). A rendszer közvetlenül Beimel vállalatára, közvetve pedig Dasypodiusra vezeti vissza figyelmünket. Másik a mi igen tisztelt szelídlelkű barátunk, Kocsányi Ferencé 5). Rendszere a latinnémet iskolai szótárak egész seregének alapvonalait tükrözi vissza. — Mindkettőre véleményünk ez: Kezdetnek, első szükségnek, s pénzhiányban szenvedő korunkban szegény tanulónak jó: de sem Cicerót, sem Caesart, annál kevesbbé Tacitust segedelmökkel magyarázni nem fogjuk. Az iigyekezet teljes mértékben igényli méltánylatunkat: de a hivatala által lefoglalt közoktató, rövid idő alatt egy közhasználatú általános szótárt egymaga elé nem bűvölhet. *) L. „Egy tökéletes magyar szótárról. Gróf Teleki József.“ Jutalomfeleletek a magyar nyelvről. Kiadta Horvát István. Il-d. köt. Pesten, 1821. 8r. 4. 1. 2) Tyrnaviae. 17G2. 4-to. — Intentione ac laboré Petri Bőd. Cibinii. 1767. — 1782. — 1787. — Az Ederféle utolsó kiadás 1801. 3) L. Deák-magyar s magyar-deák teljes szókönyv, mely a közbeszéd szavain kivid magában foglalja a történettudományban, földleírásban, s a természet három országában előforduló neveket. Készült Bauer, Oalepin, Párizpápai, Scheller s több mások munkái után. Első rész. Deák-magyar szókönyv. Pesten. Beimel József nyomdájában. 1834. 8r. Csak A—D. jelent meg. 4) L. felébb 10. 1. 5) L. Latin-magyar-német zsebszótár, a tanuló ifjúság használatára irta Koczányi Ferencz, kegyes rendi áldor, s a pesti nagy-gymnasiumban tanár. Pesten, 1851. 12r. *
