Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1853
— 14 — Kärcher nyomán ') egy általános latin-magyar és magyar-latin szótár eszméje vala az, melynek létesítésére munkásságunkat felszólítá. Nagy emberek szava varázserejű: de van liatára a tetterőnek is. Számot veténk erőnkkel, időnkkel, helyzetünkkel. Számításunk eredménye az lön, hogy az életrevaló eszme megvalósítására egymagunk elégtelenek vagyunk. De azért az eszme élt és érett; sőt társadalmi érintkezések által terjedett is. És most — hála a szépért lelkesitő nemtőnek! — mégis foganzott már. Biztos kilátása lehet tehát az iskolai irodalomnak egy, a magyar nyelvnek jelen fejlettségi fokát teljesen képviselő általános latin-magyar kéziszótár iránt is: miről tüzetesen. A közbirodalom jelentesebb városai közöl Kolosvár azon figyelemre méltó előnynyel bir, hogy az új tanrendszerterv alapvonalain szervezett három nyilvános nagy-gymnasiumot zár keblében, u. m. a rom. katholikusok, evang.-reformátusok és unitáriusokét. Az egyszer megpendített eszme, mely az akadémia érdemes titoknokáé, itt el nem eshetett. Lelkes szakemberek ölelték azt meleg keblökre. Idő folytán többnek lön az éj nappali édes gondja; míg végre a cselekvés határára vitetett. Szívesen fogadott liirnöke lépett hozzánk is a vállalatnak, ki ahhoz csekély erőnket felkérte. Tekintve a vállalatnak égető szükségénél fogva korszerűségét, s a sokoldalú kiképzettséggel biró munkatársak avatottságát, örömmel léptünk azon körbe, hol a hévvel dajkált eszme valóságra kelt. A szótáriró-társaság megalakult. Nem bántunk szerénységet, ha baráti szives elnézésükkel, tisztelt neveiket, mint munkatársakéit, betűsorban ide iktatjuk: Fekete Mihály nevelő, Finály Henrik, Gáspár János, Kovácsi Antal, Nagy Péter, Perlaky László, Régeny István, és csekélységünk. Az első kivételével, mindannyian a helybeli három tanintézet tanárai. Előleges értekezletünkön koldingi dán igazgató-tanárnak, Dr. Ingerslevnek, legújabban közfigyelmet ébresztett iskolai szótára * 2) lön vezérkönyvttl elfogadva mint olyan, mely szakavatott- ságot s kitűnő didaktikai tapintatot bizonyító szerkezeténél fogva, a szó szép értelmében iskolai, azaz épen azon elveket képviseli, melyek az iskola céljának megfelelnek. A szerkesztmény egyöntetűsége tekintetéből annak bel- s külalakját vázlatban visszatükröző mintakép állapíttatván meg, ívét kiki magához vette, s munkához látott. Munkánkkal annyira haladánk, hogy abból egy jelentés csomó, két ügyes munkavezető társunk rendezése s átbirálása után, még a húsvéti hetekben Pestre indíttathatott azon jeles műtudósunkhoz, kit mi jelen szerkesztményünkben illetékes bírónak hiszünk és vallunk. De a kiadó! „Hic Rhodus, hic salta.“ Egyébiránt erre is biztos kilátásunk van. A mi után az élet hangosan kiáltoz; a minek éhenszomjas közönsége epedve várja a szellemi tápot: az a nagy világba el nem tévesztheti a beutat; azt vállalkozók állják körűi, s körében vásár támad. Erősen hiszszük tehát, hogy nincs távol az idő, melyben lehető legolcsóbban kiállítandó szótárunkkal a tudományszerető egyesek úgy, mint tanodák ajtaján bekopogtathatunk. *) Handwörterbuch der lateinischen Sprache, besonders für Gymnasien und Lyceen, von Dr. E. Kärcher. Stuttgart. 1842. 8-o. 2) L. Lateinisch-deutsches Schul-Wörterbuch von Dr. C. F. Ingerslev, Professor und Rector des Gymnasiums zu Kolding. Braunschweig. 1853. n8r. 945. 1.
