Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1852
— 7 — XVI-d. században, a magyar Cisioba is átmentek '). Álljon itt mindkettőre mutatványul április hóból: „Si in aprili thonitrum (így) sonuerit, jocundum et fructiferum annum, et interempcionem malorum hominum, pellago nauigare, periculosum esse significat.“ Eletszabályt tartalmazó egypár rósz vers: „Vetrem soluendo, cruor est de pede minuendus: Ut viuas sane, mimias vénám mediane.“ Önkénytől énül is eszünkbe jut e soroknál, mi a magyar Cisioban (els. kiad. 1592.) e hóra igy áll: „Csapdasd el hasadat, kissebbítsd véredet ekkor. Ültess szép fiatalt, hörpents Urmös italt“ 2). Erdekesb dolgot leltem September hónap lapján, hol „16. Ewfemie vir.“ után, e kézirati jegyzet áll: „Isto die (tehát IG. septemb.) rex Mathias întrunit Thordam^ anno 1462.“ — A naptárt bezáró utolsó levélen, arra vonatkozó apró jegyzetek; alább pedig tályog ellen (contra apostema) gyógyszer ajánltatik. Jó lesz idővel valahol közleni; mert korunkban állatkínzásnak is sok volna. Leiratási kora, miként az utána álló végrendelet-minta első sorából kivehető, 1470. Ennyiből áll a Béldi-codex, mely — miként tartalma mutatja,—deák egyveleg. Papirosa egy; de leirói különbözők, miként azt az egymástól sok helyt eltérő betüjellemek kétségtelenné teszik (1. a metszv.). Egyébiránt az egész egyveleg a XV-d. századnál felebb nem vihető. Ha a középkor tanrendszerét szemünk előtt tartjuk, lehetetlen codexünkben azon kor iskola- szellemének viszsugarait fel nem ismernünk. Ugyanis, van benne honi történelem elég terjedelmes; természettani vázlatok; költészet- s vele rokon széptant illető cikkek, s az idővetés-tanon alapuló részletes, mondhatnám, bő naptár. Ezekben s ezekhez hasonló, rövidre vont tudományszálakban határozódott akkor hanfiaink műveltsége, s nagy okunk van hinni, hogy codexünk, a sajtó nem létében, vagy annak bölcsőkorában, egy kis családi könyvtár helyét pótolta, vagy annak minden esetre encyclopaediáját képezte. Ha ezen szempontból tekintjük a szóban levő kézirati-könyvet, sokkal nagyobb fontosságban tűnik az fel előttünk, hogysem egyelőre gondoltuk. Mert elvezet bennünket azon kor műveltségi fokozatának ismeretéhez, melyben —- nem terjedezvén még a nyomdák homályt - oszlató, jótékony sugárai — nemünk a szellemfejlesztés pályáján döcögve haladott, s figyelme csekély körre terjedett. De van a Béldi-codexnek egy külön váló, s a mennyiben érdekességénél fogva fajtánkat minden idő s koron keresztül, mondhatnám, varázserővel vonzotta, első helyen álló része, mely kutatásom után szólva, egy eddigelé ismeretlen magyar krónikát tartalmaz deák nyelven. Szinte a vakmerőséggel határosnak tetszik magamnak is jelen állításom, miután tudom, hogy Kaprinainak mind történelmi, mind okleveles kézirati gyűjteménye közel száz hatvan kötetre terjed 3); Ilevenesi Gáboréból az ötvenedik 4); Prayéból pedig a XXIX-d. kötet is említtetik 5). Hát Horvát István és egyebek mennyivel bírhattak még? Hány, ha nem is eredeti, de legalább hű másolat szende reg a fővárosi s némely magán gyűjteményekben ? De ezekben tárgyalás alatt levő krónikánk után fürkésznem, helyzetemnél fogva lehetetlen volt. Egyébiránt van irodalmunknak embere, ki e lehetetlenséget igenis lehetségessé fogja tenni. Nekem csak a nyomtatásban megjelent krónikák szerént állott hatalmamban, hasonlítgatva utánnyomoznom. Mi azon eredményre vezetett, hogy egész határozottsággal nyiltan kimondjam, miszerint a Béldi-codex krónikája, az előttem ismeretes koriratok után szólva, A Kisfaludy-Társaság Evlapjai. Ötödik köt. Pesten, 1846, 8r. 433. 1. — 3) 1. az i. m. 433. 1. L. Chronicon Budense. Post elapsos ab editione prima et rarissima tercentos sexaginta quinque annos, secundam adornauit Josephus Podhradczky. Budáé. 1838. 8-o. V. pag. L. Chronicon Budense. pag. V. L. Chronicon Hungarorum Posoniense. E cod. MS. chartaceo Capituli Poson. nunc primum editum. Quo faustum Augustissimi Iniperatoris et Regis Apostolici, Francisci Josephi I. in regni nietropolin aduentum, die V.junii. M.D.CCC.LII. celebrant bibliotheca et typographeum reg. univer. hungaricae. Budáé. 1852. Fol. pag. VI.
