Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)

Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)

2 63

lyok jegyzőkönyvei is közölhetők, ha az ebből származó költség- többletet a szakosztályok magukra vállalják.

Az október 14-i nagygyűlésen — az egyesület alapításának 75. évfordulóján — Dollinger felhívja elnöki megnyitójában a tagok figyelmét egy kegyeletes kötelesség teljesítésére: Semmelweis arcképének az ülésterem számára való megfesteté- sére. Az iránta érzett kegyelet jusson kifejezésre a tagok közös adakozásában: „És mivel az a kép ezen teremnek mindenkor a központját fogja képezni, mivel arra fog bennünket emlékeztetni, hogy volt egyszer egy magyar orvos, akinek lángesze világraszóló felfedezésével egy olyan mozgalomnak lett a kezdeményezője, amely az emberiségre áldást hozott, indítványomra igazgatótanácsunk elhatározta, hogy ezt a termet ezentúl nevéről Semmelweis-teremnek nevezzük és bizton remélem, hogy határozatunkat az egyesület összes tagjai helyeselni fogják.

Figyelmeztessen ez a fényes név ott a bejáróink felett mindenkit, aki e küszöböt átlépi, hogy e teremben Semmelweis szelleme honol és emelje önbizalmunkat az a tudat, hogy ez a név olyan káprázatosán ragyogó fénykévét vet be egyesületünk történetébe, amilyennel a nagy nemzeteknek is csak kevés egyesülete dicsekedhet“.

A nemes célra való gyűjtést még az ülésen megkezdik, valósággá azonban a következő évek rohanó eseményei miatt csak 1923-ban lehetett.

A nagygyűlésen a Balassa-előadást Jendrássik Ernő tartotta : „A gondolkozásról“.1

Az ülések közül kiemelkedik a március 2-án megtartott, amelyen Verebély Tibor, Bálint Rezső és Manninger Vilmos a Basedow-kór különböző problémáit világítják meg. A felvetett

1 Jendrássik Ernő: A gondolkozásról. Orvosegyesületi évkönyv, 1912. 315—340. o. és O. H. 1135—1138, 1158—1163. o.

Budapesti Kir. Orvosegyesület Értesítőjének első száma (1912 jan. 17)