Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)
249 az igazgatótanács március 24-én egyhangúlag elfogadta s azt a június 3-i rendkívüli közgyűlés elé terjeszti. Eszerint: az igazgatótanács minden évben megbízza az Orvosegyesület valamely tagját, hogy Balassa-előadást tartson s az egyesület ezen előadást a Balassa-éremmel tünteti ki. Az előadás napját az igazgatótanács határozza meg, tárgya az orvostudomány köréből választandó. Az előadás után az elnök az érmet a legközelebbi nagygyűlésen adja át az előadónak. Az érem elkészítésére kiváló művészünk, Beck Ö. Fülöp kap megbízatást, aki azt a következő évre el is készíti. A sikerült alkotás előlapján Balassa mellképe, hátlapján allegória látható: „Societas regia medicorum Budapestinensis“ felirattal. Az érem elkészítésére szükséges összeget a díjalapból hasítják ki. Az eddigi pályázatok sikertelenségének legfőbb oka, az igazgatótanács szerint, részint azok nyílt voltában, részint abban rejlett, hogy a szerzőnek munkatervet és egy kidolgozott fejezetet kellett benyújtania. Véleménye szerint a leghathatósabb segítség, az eddigi szokással szakítva, a titkos pályázat lesz, amelyben szabadon választott és kész, még nem közölt munkákkal lehet részt venni. Valósággá válik az egyesület orvostörténelmi múzeuma is, amely Győry Tibor (akkor még másodkönyvtáros) személyében megtalálja a vezetésére és gyarapítására legilletékesebb szakembert, akinek lelki szemei előtt elsősorban hazai orvostudományunk fejlődésének emlékeit lehetőleg teljesen felölelő gyűjtemény lebegett. A szépen induló kezdetet — orvostörténelmünk nagy kárára — a világháború és az utána következő nehéz évek szakították meg s Győry lelkes müvének folytatása még mindig nem tudott megkezdődni. A magyar gyermekgyógyászatot megalapító Bókái János emlékére a Budapest-Józsefvárosi Orvostársaság alapítványt létesít s azt az egyesület kezébe adja. E célból 3300 koronát értékpapírokban örök időkre átad az Orvosegyesületnek, azzal a kérelemmel és kikötéssel, hogy annak kamatait, jutalomdíjképpen, az 1905 szeptember 18-án kelt alapítólevélben megjelölt célra: „a magyar gyermekgyógyászati szakirodalom pártolására, érdemes szakmunkálatok jutalmazására“ fordítsa. „A jutalomra igényt tarthat minden eredeti, önálló, magyar nyelven megírt, magyar szakfolyóiratban vagy önálló monográfia alakjában időközben megjelent s a gyermek kór- és gyógytan köréből vett dolgozat, amelyet a bírálóbizottság arra érdemesnek tart.“ A jutalomdíjat az alapítvány kamataiból az egyesület minden második évben adja ki.1 Az alapítvány összegét a Budapest—Józsefvárosi Orvostársaság, Kétly Károly elnökkel az élén, már 1904-ben megkezdett adakozással gyűjtötte össze. Mint felhívásukban olvasható: „Nemes és hitünk szerint a boldogult intentioihoz is méltó célnak érdekében fordulunk kartársaink kegyeletéhez. Fordulunk ahhoz az orvosi rendhez, melynek Bókái életé-
