Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)
250 Ü.i szakosztálya az egyesületnek a február 13-án, Navratii Imre elnöklete alatt megalakult Orr- és gégegyógyászati szakosztály, „az orr- és gégegyógyászat behatóbb tudományos művelésére“. Másodelnöke Lóri Ede, tagjainak száma 24 rendes és 12 rendkívüli. Az október 14-i nagygyűlésen a magyar szemészet elköltözött nagy mestere, Schulek Vilmos felett tanítványa és tanszéki utódja, Grósz Emil mond emlékbeszédet. Az ugyanekkor kiosztásra kerülő Mészáros Károly-jutalomdíjat két egyenlő részletre osztva adják ki. Az egyiket Krompecher Ödön: A basalsejtű rákról írt munkájának, amellyel szerzőjének neve a világhír szárnyaira került, a másikat Ónodi Adolf: A gége idegeinek bonctana és élettana című munkájának. Az év előadásai közül kíméljük Frigyesi József: „Puboto- mia útján befejezett szülés két esete“ című előadását, amely a II. számú női klinikán végzett két ilyen műtétről ad beszámolót (máj. 6) és Róna Sámuel és Preis Károly a Schaudinntól ugyanezen évben felfedezett spirochaeta pallidáról szóló előadását (október 28). 1906 eseményeinek központjában a Semmelweis-ünnepségek állnak. A legnagyobb magyar orvos nemzetközi gyűjtésből emelt szobrát, amelynek létrehozása körül az egyesület is any- nyit fáradozott, szeptember 30-án leplezik le fényes külsőségek között. A leleplezést megelőző napon (szeptember 29), Semmelweis géniusza iránti hódolattal, az egyesület is megrendezi a maga családias ünnepét. Bókay elnöki megnyitójában kifejezést ad az egyesület büszkeségének, hogy Semmelweist is tagjai közé számíthatta: „Ünnepet ülünk, mert joggal büszkék vagyunk arra, hogy Semmelweis tagtársunk volt. A Bécsben elkedvetlenített, félreismert, meg nem értett próféta, amint Pestre jött, azonnal belépett egyesületünk tagjai közé s tragikus haláláig buzgó társunk volt. Ezen egyesület tagjai, a mi elődeink, megértették őt, nemcsak az egyetem és a közkórház adott menedéket neki, hanem a Balassa-kör kiváló emberei, kik ezen egyesület akkori vezetői voltak, erős karokkal támogatták törekvéseit és meleg baráti szívvel vették őt körül. Skoda, Hebra és Brücke ben dísze volt, sőt halála után is egyik követendő ]>éldaképe lett. Fordulunk a megboldogult ősz mester pályatársaihoz, kikkel egy félszázad előtt együtt vetette el a magot, melyből ma már a magyar orvostudomány bőven termő gyümölcsfája nőtt, bizalommal tanítványaihoz, akik az ő lelkesedéséből merítettek erőt az élet küzdelmeihez, fordulunk ahhoz az ifjú nemzedékhez, mely midőn a nagy halott emlékezetének hódol, nagy hagyományokat ápol lelkében. Hisszük, tudjuk, hogy szavunk nem lesz kiáltó szó a pusztában, hisz az a generatio, amely egy Bókái Jánost ünnepel, nem őt fogja felemelni, aki már anélkül is a nagyok sorába tartozik, hanem önmagát“.