Salacz Pál (szerk.): Jubiláris évkönyve 1837-1937 (Budapest)
Korbuly György dr.: A Budapesti Kir. Orvosegyesület története (1837-1937) - VII. Az egyesületi székház megszerzésétől a világháború kitöréséig (1891-1914)
235 Török Lajos és Temesváry Rezső könyvtárosok szorgalmas munkássága eredményeképpen elkészült és nyomtatásban is megjelent az egyesület könyvtárának szakkatalógusa.1 Temesváry 1897 decemberében került a könyvtáros hivatalába és a hatalmas könyvtár ügyeit később mint főkönyvtáros, azóta is mind a mai napig nagy lelkiismeretességgel, hozzáértéssel és szeretettel intézi. A november 19-i rendkívüli közgyűlés foglalkozik Grósz Emil és társainak még a múlt év decemberi közgyűlésén előterjesztett indítványával, amely orvosnőknek az egyesületi tagok sorába való felvétele mellett, foglalt állást. Tekintettek arra, hogy az alapszabályok 7. §-a szerint: „rendes tagokká lehetnek a Budapesten lakó, feddhetlen jellemű orvosdoctorok, akik tudományos közreműködésük által az egyesület céljainak előmozdítását ígérik“, az indítvány szerint nincs is szükség az alapszabályok módosítására, elég, ha az egyesület a nők felvételét kimondó határozatot hoz. Az indítvány jelentéstétel végett az igazgatótanácshoz került, amely március 11-i ülésében odanyilatkozik, hogy a 7. § csakugyan nem zárja ki formailag orvosnők felvételének lehetőségét, miután az „orvosdoctorok“ kifejezés épúgy vonatkozhatik férfiakra, mint nőkre is. Minthogy azonban az egyesület alapításakor orvosnők még nem voltak, az „orvosdoctorok“ kifejezés nem vonatkozhatik orvonőkre s így az igazgatótanács szükségesnek tartja, hogy a nők felvétele ügyében az egyesület közgyűlése hozzon elvi határozatot. A közgyűlés felszólalói között az indítvány pártolói mellett heves ellenzőkkel is találkozunk. Kétly Károly szerint „különbséget a két diploma között nem vagyunk képesek találni. Ha tehát az állam nem tesz különbséget, nincsen indok, amiért mi különbséget tegyünk a férfi és női orvosok között. Az Orvosegyesület tehát nyugodtan megadhatja a jogot, hogy orvosnők is lehessenek tagjai“. Andreánszky Jenő szerint az indítványozókat csak az vezette, hogy „a nőemancipatio zászlajának — amit csak operett-zászlónak lehet nevezni — az Orvosegyesület tudományos prestiget adjon“. Nem tartja helyesnek, ha az egyesület a zászló mögé szegődik és a nőemancipatio mellett síkra- száll. Cséri János pártolja az indítványt, mert ha a dolgozó nő megérdemli elismerésünket, a maga részéről „annál nagyobb tisztelettel és bámulattal tekint... arra a nőre, aki valóságos heroizmust tanúsít azáltal, hogy az önmegtagadás keresztjét veszi magára és orvosi pályára lép“. Az indítvány elfogadása csak igazságos és méltányos lehet. Korányi Frigyes is az indítvány elfogadása mellett szólal fel és élénk helyeslés közben kije1 Bevezetésében Temesváry „A Budapesti Kir. Orvosegyesület könyvtárának története és jelen állapota“ címmel alapos összeállítást ad az egyesületi könyvtár addigi fejlődéséről.
